Létezik, hogy nem hiányzom a lányomnak? Bővebben lent!

Nem én is így voltam a fiammal.Amikor a húgát szültem bejöttek a kórházba,4 éves volt,és inkább apával töltötte az időt mint velem.Mindig is apás volt,Ő jobban tud velük játszani,birkózni,ideje is több van hozzá,meg türelme is mint nekem.Meg hát engedékenyebb is mint én.

Nézd a jó oldalát,simán a nagyiéknál hagyhatod,nem fogja örökké a "szoknyád szélét",és így az oviba is könnyebben tudod majd szoktatni.

Az én lányom is csinálja, most főleg. Apa a világ közepe, sok dolog miatt, és én nagyon örülök neki, hogy igy szeretik egymást. 34 hetet töltöm az ikrekkel lassan, így már nem emelgetem a 20 hós lányom, csak ha nagyon elkerülhetetlen, apa alig hazaér, le sem tudja tenni. És ha valamelyik papa jön, ugyanez. Most a férfiak a sláger, szerelmes a kisasszony. :-) Meg igényelné az ölben létet kicsit, de nekem már nem megy, és félek is már emelgetni, nehogy baj legyen a fiúkkal odabenn.

Ha valami baja van, akkor engem hív, csak akkor apát, ha velem van baja (mondjuk nem engedek meg valamit amit nagyon akar).

Meg apa engedékenyebb, és mindent megkap tőle egy pusziért (ezt viszont nem szeretem, de nem tudom a férjemet erről leszoktatni)

Ne aggódj, nem kell rosszúl érezned magad, abból tudhatod, hogy te vagy neki a biztos pont, hogy mikor baja van, téged hív!

(13 hós volt, amikor én is teljesen így éreztem mint te, de így is volt. Jó volt bárki, még akkor is ha kisebb baja volt néha. Aztán beteg lett (előtte soha nem volt) és csak én kellettem. Akkor ébredbem rá, hogy fontos vagyok neki(a legfontosabb neki, a legbiztosabb pont) , attól hogy másokkal nagyon jól elvan mikor nincs semmi nagyobb baja.)

Nekem pont ellenkező problémám van. Az én lányom folyton velem szeretne lenni, még a Mamáknál sem tudom otthagyni. (ha ottmarad addig sír, amíg vissza nem érek és azt kiabálja, hogy "ANYÁHOZ!") Még az apjával sincs el.

Szeptemberben lesz 2 éves.