Mennyit árt egy 2 éves gyereknek, ha 1 évig csak hétvégéken látja az anyját?





Köszönöm Mindenkinek a válaszokat.
Nagyon hasznosak voltak és nagyon sokat gondolkoztam, hogy mit csináljak. Iszonyatos napok, hetek voltak ezek, de azt hiszem most már tisztán látok. Úgy döntöttem, hogy a világ összes kincse is kevés lenne ahhoz, hogy itt hagyjam a pici fiamat. Lehet, hogy nem a legjobb megoldás, mert hát élni is kell(ene) valamiből, de nem merem vállalni a kockázatot, hogy esetleg helyrehozhatatlan törést okozok ezzel, nemcsak a fiamnak, hanem a kapcsolatunknak is. A fiam nagyon anyás, nagyon kötődik hozzám (talán, mert még mindig szopik - néha-néha :)), és persze én is imádom őt. Szóval, úgy döntöttem, hogy megpróbálom itt, helyben kihozni a maximumot, de ha már csak a felét érem el a 100%-nak, akkor is jobban megéri, mert nap mint nap együtt lehetek a gyermekemmel. :) És nem akarok arra gondolni, hogy mi lesz, ha nem lesz semmi... Főleg most, hogy a döntésem után úgy érzem magam... olyan boldog vagyok, mint amikor két éve megszületett a fiam... Talán az anyák értik, hogy mire gondolok. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!