Szerintetek Bartos Erika könyvei színvonalasak?
Anna, Peti, Gergő, Bogyó és Babóca, versikék...
Szerintetek képviselnek irodalmi nívót, vagy csak divatba jött, összecsapott ponyvák?
válasza:Mi nagyon szeretjük Bartos Erika könyveit (Anna, Peti, Gergő; Bogyó és Babóca)
A lányom 1,5 évesen kapta az elsőt, már akkor a kedvence lett. Egyszerűek, de nagyon aranyosak a rajzok. A történetei, meséi aranyosak, egyszerűek, de éppen ezért jó a kicsi gyerekeknek, legalább megértik. Nekem a sok új animációs meséktől van herótom, na meg a tartalmuktól, de nem ez volt a kérdés...
Igen, színvonalasak. Nem véletlen adnak el belőle annyit, amennyit és az sem véletlen, hogy a Bogyó és Babócából rajzfilm készül, amit a moziban fognak játszani, és a tv-ben is leadnak 26 epizódot. (Végre!!!)
Divat-e? És ha igen, az miért baj? Ha valami jó, akkor igen, legyen divat, ismerjék meg minél többen.
Örülök, hogy a lányom ennyire szereti a könyveket, nemcsak B.E.-t, de őt különösen! (Ja, és hangoskönyve is van, Pogány Judit a mesélő. Szenzációs! Ül a gyerek a hifi előtt, és megszűnik körülötte a világ, teljesen beleéli magát, pedig csak hallja a mesét. És meg is érti, ezen még magam is csodálkoztam. 2 éves)
válasza:A verseit nem ismerem.
A mesekönyvek pedig szerintem tökéletesek annak a korosztálynak, akinek szánva van: 2-5 éveseknek. Nekik még szerintem nem kell magas irodalmi nívó. Az kell, hogy legyenek mesekönyvek, amiből lehet nekik olvasni, történetek, amikben elmerülhetnek. ÉS ezek a történetek aranyosak, nem ijesztőek, van bennük minimális tanulság...
Sajnos a nagyon kicsiknek (2 év körüliek) elég kevés könyv van. Én épp ezért örülök, hogy vannak ezek a Bartos Erika mesék.
Valamit egyébként tudhat a nő, mert amennyire látom a magam körül, a szülők kicsit ellenérzéssel vannak ezekkel a könyvekkel,nem is feltétlenül vennék meg maguktól, jó szívvel, de a gyerekek mégis imádják a történeteket.
válasza:Egyik sem.
A rajz tetszik, egy-két történet is. Mindazonáltal a szóismétlések, az, hogy a rajz és szöveg nincs mindig szinkronban egymással, etc. sokat ront rajta.
Nem tettem volna bele fényképet sem, de ez végképp szubjektív vélemény.
Összességében nem tartom rossz ötletnek, de fontos lett volna, ha a nyelvtani, stilisztikai részét is kontrollálja hozzáértő.
válasza:Megmondom őszintén, az első Annapetigergő könyv, amit megvettünk nagyon tetszett. Tetszettek a rajzok, pont abban a korban volt a lányom (2,5 éves), amikor amúgy is ilyen kis néhány szereplős történeteket meséltem állandóan neki (fejből), és a könyvben olyan kis sztorik voltak, amik velünk is megtörténetek, megtörténhettek volna. Rövid, kedves, családközpontú, szeretettel teli történetek voltak.
Aztán csak úgy, mint az összes ismerős gyereket, egyszerűen beszippantotta a lányomat is ez az annapetigergő mizéria, és onnastól nem volt megállás. Minden alkalomra mindenkitől ezt a könyvet kérte, minden könyvesboltos sétánkon az volt terítéken, milyen színű nincs még meg...
Végül addig-addig, hogy sikerült az összes kötetet beszerezni. Már álmomból felkeltve is végig tudtam mondani az összes történetet (És akkor Apa, Anya, annap, Peti és Gergő....), bevallom, halálosan meguntam az egészet!
A történetek tök egyformák lettek, és egyre inkább éreztem, hogy ennek a könyvnek abban rejlik a nagyszerűsége, hogy az írója jókor jó helyen volt.
Bartos Erika egy szimpi, kedves nő, nem őt hibáztatom. De a kiadó, vagy aki tolja, biztos rengeteg pénzt keres rajta. 2-3 év alatt kiadatni vele tíznél is több kötetet, na ez a biznisz! Mert így egy gyereköltő alatt megveteti a gyerek a sorozat összes könyvét (ha mindezt elosztanák mondjuk évente egy kötetre, akkor az a gyerek, aki 3 évesen beleszeret, az utolsó kötetig már bőven kinő belőle).
Aztán azóta már van minden. Bogyó és Babóca orrba-szájba, könyv, diafilm, társasjáték, kirakó, verseskönyvek, nagyobbaknak való könyvek....
Nem, ha engem kérdezel, szerintem nincs túl sok irodalmi értéke ezeknek a könyveknek. Mondjuk a 2-3 mondatos Walt Disney kivonatoknál jóval többet ér, de ha elolvasol egy Marák Veronika KippKoppot, vagy egy Bálint Ágnes Labdarózsát, akkor üvölt a különbség!
A Verseskönyvet ne is említsük. Nagyon gyenge szerintem.
Mindezek ellenére azért nagy hiánypótló is egyben ez a Bartos Erika mozgalom, mert a munkái (nem írom műveknek, mert az túlzás) a családi összetartást, szeretetet, kedvességet közvetítik, és erre nagy szüksége van a mai gyerekeknek!
válasza:Én viszont nem igazán szeretem őket. A rajzoktól kifejezetten rosszul vagyok, nekem sajnos kemoterápiás gyerekek jutnak a pár szál hajú figurákról eszembe.
Mi a Zsákbamacska c. könyvet kaptuk ajándékba, de valahogy nem mindig rímelnek a dolgok, meg a mondanivalója se egy nagy szám.
Na de persze ez csak az én véleményem, nem engem kell elvarázsolnia, hanem a gyerekeket...
Örülök neki, hogy ilyen sokan írtatok értékes kritikákat!:)
Igazából azért is nyitottam meg a témát, mert elég vegyesek az érzéseim a Bartos könyvekkel kapcsolatban.
A gyerekeim imádják -ezért megvettem az össze Anna-Petit - szép kis beruházás volt, van pár Bogyó és Babócánk, és verses kötetünk is tőle.
Amikor először megláttam Anna Petiéket, furcsának tartottam a sok tökfejű, kopasz, pont-pont vesszőcske figurát, de a meséket kedvesnek találtam, nagyon örültem neki, hogy a gyerekeimet ennyire leköti.
De ahogy szaporodtak a kötetek, és szinte csak ezt kérték a gyerekeim, kezdtek előjönni a negatívumok is. Nem csak az, hogy halálosan meguntam, hanem észrevettem a sok nyelvtani hibát, rosszul szerkesztett mondatokat. Hiányoltam belőle a humorérzéket (Janikovszky, Lázár Ervin, Bálint Ágnes a mércém)a frappáns fordulatokat, (azért 3-4 jobb történet azért volt bennük)és hiánylom a szerénységet. A Bartos gyerekek tündéri kis vörös manók, de szerintem kissé tolakodó minden mese végére a sok idilli családi fotó - úgy érzem, ez olyan anyai hiúság, bőven elég lett volna könyvenként 1-2 fotó róluk - ráadásul idegesítő, ha valaki minden gyermeki moccanást lefényképez, főleg, ha azt ránk is erőlteti.
A másik meg ez a "szuper anya vagyok" imidzs - ez mind nagyon szép, hogy a csemeték minden gaztettén csak szelíden mosolyog, és türelmesen helyreteszi a dolgokat, de ez nem igazán valósághű (na, az egyik kötetben azért kiborul szuperanyu, "au, au, au")
Én sokkal jobban szimpatizálok az időnként hibázó, őszinte emberekkel, mint a TÖKÉLETESEKKEL, az örök mosolygókkal. Szerintem ez nagy hibája a kötetnek - bár tény, hogy a gyerekek szeretik szuperanyut, az örökké mosolygót.
Kicsit nekem túl idilli, ugyan van benne pár betegség, kisebb vita, de nincs benne semmi bonyolultabb lelki dolog.
Úgy érzem, ilyen irodalmi színvonalat bárki tud produkálni, aki hármasra érettségizett magyarból.Igen is, fontos az irodalmi nívó, hiába kedvesek a mesék, ha "áthallásosak" - ilyen történeteket már számtalan más író is papírra vetett.
Ahogy előttem is írták, nagy gond, hogy aranytojást tojó tyúknak kezelte a kiadó Erikát, aki kérésükre futószalagon gyártotta műveit a siker meglovaglása érdekében, és a színvonal látta kárát.
Kíváncsi vagyok, ezek a könyvek 5-10 év múlva is slágerek, örökzöldek lesznek, vagy feledésbe merülnek...
A sok negatívum után pozitívumként megjegyzem, hogy a családcentrikusság, a polgári értékek sütnek a könyvből, és a mai züllött világban üde színfolt. Bartos Erika egy tünemény, kedves, bájos hölgy és szép a vállalkozása.
2-5 éves korig ideális a piciknek, de célszerű komolyabb könyvekkel is vegyíteni, szimplán Bartos könyveken élni kicsit beszűkítő a gyerekeknek.
válasza:15:54-es vagyok:
Igen, ez a "mosolyogva pikk-pakk mindent megoldok" dolog nekem is idegesítő volt. Bár lehet, csak irigység :-)), és a gyerekeinknek épp azért tetszenek annyira ezek a kis történetek, mert annyira idilli mind.
A szóismétléseket rettenetesen untam, és nekem is kicsit fura a sok családi fénykép. Milyen lehet ennek a 3 gyereknek az oviban, suliban, játszótéren, hogy egy ország "lapozgatja a családi albumukat", és minden lépésükről tudósítanak.
Ami miatt még nem szerettem, hogy nagyszerű, hogy náluk apuka állandóan otthon van, hogy minden hétvégén kirándulnak, Városligeteznek, hogy az érdi mamával sütnek-főznek, de ez sajnos nem egy általános családmodell.
Sajnáltam a lánykám, mert minden kirándulós történet után vágyakozott, hogy menjünk el mi is ide meg oda, amiről olvastunk....de mi 200 km-re lakunk Budapesttől, nem annyi átugrani a medveparkba, vidámparkba, cirkuszba, bábszínházba, mint nekik. Ráadásul a picibaba kistesó mellett. Meg készítsek neki maciházat, de ugyanolyan legyen...ok! :-)
És hát ilyenkor "szaranyának" érzem magam, hogy én nem tudok varrni, nem vagyok építész, hogy pikkpakk összedobhatnék egy ilyen maciházat, és nem tudom elvinni minden hétvégén kirándulni a gyerekemet (se pénz, se lehetőség)....apa pedig késő estig melózik hétvégén is. :-(
DE! Nem járatom lyukas zokniba a gyerekeimet, és mosdatlan arccal sem fotózom őket, hogy aztán ország-világnak mutogassam a kikandikáló nagylábujjas és maszlagos arcú gyerekfotókat.
Viszont a lányom tényleg imádta, minden babája Anna, Pet és Gergő lett (hosszú hajú babák Anna, a kopasz csecsemőbabák Peti és Gergő, ha lányok, akkor is :-)), Playmobillal, legóval annapetigergőset játszott állandóan, nem ette meg a korábban kedvenc túróspalacsintát, mert csokikrémest kért, mint Petike......és még hosszan sorolhatnám.
Szerencsére kezd kinőni velőle.
Verseskönyvet én nem is akartam venni, mert ezek a kis történetek még csak-csak, de abban szigorú vagyok, hogy ha vers, akkor Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Tamkó Sirató Károly....stb. De kaptunk egyet ajándékba...és beigazolódott a félelmem. Nagyon silány versikék, itt azért kiütközött, hogy Bartos Erikának nem sok köze van az irodalomhoz.
válasza:Nekünk 2 Anna, Peti, Gergő van meg és 3 Bogyó és Babóca.
Mi is megkaptuk a hangoskönyvet, amiben már úgy vettem észre, igyekezett B.E választékosabban fogalmazni, nem szó szerint úgy hangoznak el a mesék, mint a könyvben vannak.
A gyerekeim szeretik nagyon, igazából nekem is tetszenek éppen az egyszerűségük miatt. De azt hiszem ezzel a pár kötettel (egyenlőre) beérjük, mert ahogy nézegettem a könyvesboltban, eléggé "egykaptafásak". Talán még a Bogyó és Babóca mesékben előjön némi izgalom egy-egy újabb kaland kapcsán.
A verseket nem ismerem, mi a régi mondókáknál megmaradunk egyenlőre, aztán majd később ismerkedünk a gyerekversekkel is.
Ja, és éppen ma hívta fel a figyelmemet az unokahúgom, hogy nézzem meg jobban a fotókat, mert nagyon sok a szerkesztett. És tényleg, jobban megnézve fel lehet rajtuk fedezni pár furcsaságot...
Folytatom az előző frenetikus gondolatmenetemet::)
Szerintem az Anna-Peti sorozat főként jól szituált, harmonikus kapcsolatban élő, sokgyerekes, nagy rokonságból álló polgári családokat érint meg igazán, igazából főként hozzájuk szól.
Megmondom őszintén - ez a "három gyerek, négy kerék" kicsit propaganda jellegű, mivel fogy a magyar, a politikusok, főleg Orbán, ezt tartja követendő példának.
Természetesen mint eszme, nagyon szép a nagycsalád, de sajnos nem mindenki engedheti meg magának a három gyereket, mert vagy nem elég stabil a férjével a kapcsolata, vagy anyagi okok miatt.
Nekem két gyerekem van, szívesen vállalnék harmadikat, de nem engedik a körülményeim, ám a könyv hatására a gyerekeim nyúznak egy "Gergőért".
Szóval némi család politikát is kiérzek a művekből.
Én is észrevettem a "maszatos gyerekfotókat" - már bocsánat, tudom, hogy egy kisgyereknek minden jól áll, de szerintem nem túl guszták.
Ami még zavar: ha Anna, Peti, vagy Gergő tönkretesz valami, magnót, falat, stb - a szülei mosolyogva vesznek másikat - na ez sem hétköznapi eset. Ha nálunk tönkremegy a magnó - hónapokig nem lesz új, nincs pénz másikra. Ha össze firkálják a tapétát,nagy anyagi beruházás újat készíteni.
A "tökéletes anyukához" még annyit, hogy nem értem, Bartos Erika mikor tudott annyit foglalkozni, bábozni, agyagozni, ruhát készíteni stb. a gyerekekkel, ha éjjel nappal írta, rajzolta a "remek" könyveit. Hogy volt ennyi ideje? A gyerekre ki vigyázott?
Jó, ez egy kicsit gonosz volt - meglehet egy kicsit irigylem, én is szeretnék jó anyagi körülményt, örök mosolygó, segítőkész férjet, házias, mosolygó nagymamát, derűs rokonokat, barátokat, türelmes, mindíg tökéletes, mindig vidám egyéniséget - és egy bugyuta mesesorozatból milliomossá vállni...
Nem vagyok drámafüggő - de az élet nem ilyen, ahogy leírja - számtalan gyerek él testvér nélkül, csonka családban, 12 órát dolgozó anyukával, házsártos nagymamával, undok osztálytársakkal,és valóban, nem mindenki engedhet meg magának ennyi utazást.
Több életszerűséget vártam volna.
Egyébként ezeket a történeteket más írók is leírták, pl Bálint Ágnes: Mazsola, Futrinka utca - szintén egy-egy család története, bár itt állatok a szereplők.
Egyébként a Bogyó és Babóca szerintem jobban sikerült, mint Annapetiék, ott már látszódik némi fantázia, pl. a tengeri, és úrutazós történetnél, a pókos mesénél - de ott is előjön az, ami az Annapetiben: születésnap, betegség, óvodába megy... tiszta önismétlés.
Az Annapetit szerintem 3 kötetben meg lehetett volna írni, és csak a jobb történeteket kellett volna benne hagyni. Így meg szappanopera lett belőle.
Egyébként Erika eredetileg mérnök, aki végzett egy grafikus tanfolyamot, nem csoda, hogy nem tud normális történetet írni - saját bevallása szerint rajzolni jobban szeret, mint mesét írni.
Szerintem jobb lett volna, ha Erika csak rajzol, a meseírást meg másra bízza, egy irodalmilag művelt szakemberre.
Még a rajzokról: szerintem az épületrajzai valóban művésziek, és jól rajzol tárgyakat. Az emberábrázolás ugyan direkt gyermeteg, de szerintem nem szépek.
Egyébként kicsit szomorú feje van ennek a nőnek (a fotó alapján) lehet egyébként, hogy a valóság teljesen más, mint ahogy leírta, szerintem eléggé kiszínezte az életét, ki tudja, mi van az örök mosolygás mögött...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!