Normális, hogy hányásig ordít és a haját tépi tanulásnál? Mit tudnék tenni, hogy ne ilyen tortúra legyen?

Próbáljátok meg a szótanuló / rajzos kártyákat, és sose erőszakoskodj vele.

Játszatok inkább egy órát aztán közben vagy utánna visszatértek rá.

Tanulni bárhol bármikor lehet, nem kell ennek egy szertartást rendezni hogy "na akkor most odaülünk az asztalhoz".

Mondjad neki minél többször, és kérdezd is tőle. Akárhányszor összekeveri javítsd ki!

Türelemmel sokkal többre mész mint erőszakkal, vagy azzal ha állandóan azzal szembesíted, hogy mit nem tud!

(pozitív megerősítés / negatív megerősítés)

Hát, sajna ha egy gyerek ilyeneket mond, hogy ő hülye, meg soha nem fogja megtanulni, azt nem magától találja ám ki, hanem azt ismétli, amit hallott...

Általában szülőtől/szülőktől.

Ezzel te nem sokat tehetsz, amíg a szülei hozzáállása nm változik meg, te szélmalomharcot vívsz sajnos.

Illetve annyit tehetsz, hogy nem erőlteted, ha veled van a gyerek délutánonként, akkor azt az időt inkább ne stresszel töltse.

Eloszor is mond meg az anyjanak, hogy vagy te tanulsz a gyerekkel olyan modszerrel, ami neked bevalik, vagy nem fogsz a gyerekkel tanulni egyaltalan, es oldja meg o. Az anyuka hozzaallasa egyertelmuen nem kedvez egyik felnek sem, szegeny gyerek...

a masik, sok-sok turelem...vannak ilyen tipusu gyerekek, akiknek rogton kedvuket szegi a pillanatnyi sikertelenseg, ezen szerintem csak sok ido alatt lehet valtoztatni, nem csak a tanulas kozben, de inkabb a mindennapos eletben. Probalj ramutatni neki olyan emberekre, akik sok-sok gyakorlas utjan ertek csak el, amit csinalnak, de azt most nagyon jol csinaljak. Vagy probalj meg ilyen helyzeteket az o eleteben keresni es felhozni peldanak - pl. emlekszel, mikor biciklizni tanultal, mennyit estel az elejen, es most milyen jól megy?

Az en unokaocsem hasonlo, ha valami nem megy neki, rogton cirkusz van es mindenki es minden hulye korulotte....nekem szerencsere nem kell tanulnom vele.

Nem tudom, milyen rendszerben tanul, de hogy nem iskolaotthonos az tuti. Mindjárom gyerekem ilyenben volt, leckéjük kizárólag hétvégére volt, akor sem mindig.

Még az is lehet, hogy igazat mond és tényleg nincs lecke, csak rákényszerítitek otthon a plusz gyakorlást. Ebben az esetben nem csodálom, ha ki van bukva.

Kipróbáltátok már, hogy mi történik, ha nem ültetitek le tanulni?

Problémás gyerekem van, pont ilyen. Sosem mondtam semmi rosszat neki, mindig rászóltam mindenkire, ha csak olyat mondott, hogy ügyetlen vagy, mert nem ügyetlen, hanem éppen most nem sikerült, de nagyon kitartó, megpróbálja mégegyszer.. 4 éves koráig nem is ismerte a buta kifejezést, de már előtte kiakadt mindig, ha nem ment neki, és meg sem akarta próbálni, könyörgés kellett meg kegyetlen sok bíztatás, csak akkor csinál valamit, vagy, ha muszájnak érzi. Ahogy bővült a szókincse, a nem akarom nem fog menni hisztikhez jöttek a magát szidó szavak, amiket én elvből sosem ejtettem ki. Nem a környezete miatt csinálja, ha van egy kis esze felfogja, hogy másnak könnyebben megy és keresi a megoldást, hogy miért.

Oltásnál nem ment, könyörgés, jutalom, kiabálás, semmi, meg kellett neki mondani, hogy bele is halhat, ha nem kapja meg, szépen lefestve a lehetséges állapotokat, akkor teljesen nyugiban megcsinálta, le se kellett fogni.

Mindennel ugyanez van, ami nehezére esik. Határozottan fel kell vázolni a lehető legrosszabb végkimenetelt, hogy felfogja milyen fontos ez és akkor is csinálja, ha nem szereti, vagy nehezen megy.

Ha nehezen megy neki, sosem fogja megszeretni, nem azért kell csinálnia, mert buli, hanem mert muszáj, és ezt kell próbálni kevésbé rosszá tenni. Feladattudat..

Nálunk remekül beválik az “Ott ülsz és csinálod! Próbáld meg mégegyszer! Azt mondtam vedd fel!, Tudod, miért muszáj, ugye?!“ Képes azt hinni, hogy nem tud felvenni egy zoknit és negyedórán át üvölteni, hogy ő buta és nem képes rá, de 10/9szer lazán felhúzza..

Ha azt hiszed anyuka nélkül könnyebb, nyugodtan szólj, én élvezem hallgatni a másik szobából, ahogy szenvednek vele, 5/4szer sikertelenül visszahívnak, vagy azt mondják ezt valóban nem tudja.. pedig de, csak nem tudták rávenni az együttműködésre.

10 éves gyereknél biztosan nincs rendben az, amit produkál, gyógypednek kellene tanítania, nem egy egyetemistának.

Ja és az anyja sem így kezdte, azt teszi, ami beválik, a bíztatás nálunk nem megy, az első sikerélményhez “erőszakkal” hozzá kell segíteni, utána megy a többi magától.

Meg azt sem lehet, hogy anyuka fizeti az órabért, hogy dicsérd egy órát a gyereket és ne tanuljon semmit.

A hisztis anyukát távolítsd el a közelből.

Az én kisfiam is különösen sokat küzdött az angollal alsóban. Egy ülésben 12 új szó megtanulása lehetetlen vállalkozás volt a számára. Az vált be hogy kb. 10 percig gyakoroltuk az új szavakat 4-5-ös csoportokban, és akár megtanulta, akár nem, abbahagytuk a gyakorlást. Másnap viszont újra elővettük, akkkor is, ha nem volt angolóra, és végiggyakoroltuk az egészet. Ha egy szó jelentésére kapásból emlékezett, azt megjelöltük a szótárban, és ha három nap is sikerült könnyedén felidéznie a szót, akkor azt "megtanultnak" nyilvánítottuk. Ezeket a szavakat már csak ritkábban ismételtem vele, ha kiderült, hogy elfelejtette, akkor minden hajcihő nélkül átírtam az aktuális szavak közé. De ahhoz képest, hogy milyen nehezen ragadtak meg a fejében a szavak, amit egyszer megjegyzett, azt jó hatásfokkal megtartotta, vagy ha elfelejtette, gyorsan fel lehetett frissíteni.

A gyakorláshoz pl. törölhető táblára írtam fel a szavakat, és betűnként letöröltem, ő pedig újra és újra "elolvasta" őket, a végén persze már emlékezetből mondta, csak pontok jelölték a betűk helyét. Párosítható szókártyákat is csinálhattok, de még jobb, ha eleinte a magyar szavakat egy 3x3-as táblázatba írod és csak az angolokat vágod szét. A gyereknek csak rá kell rakosgatni a szókártyákat a magyar jelentésre. Ha van egy szétvágatlan angol lap, akkor ellenőrizni is tudja saját magát. Ezt általában jobban szeretik, mint ha egy felnőtt közli újra és újra, hogy mit hibáztak el. Hívd fel a figyelmét, hogy ha első próbálkozásnál a 9-ből csak 3 szó helyét találta el, akkor a következőnél ez legalább eggyel jobb lett. Ha 9 szókártya is soknak bizonyul, kezdjétek a gyakorlást egy 2x2-es részlettel (takard le a többit.) Az írás gyakorlásához jó, ha szavanként borítékot készítesz, beleteszel egy szókártyát, és egy másikat is, betűkre vágva. A gyerek annyiszor rakja ki a szót és ellenőrzi magát, ahányszor kell. A kirakott szó betűit egyesével is megfordíthatja, és akkor csak a letakart betűre kell visszaemlékeznie.

Próbáljátok ki a Quizlet programot, nálunk ez is hasznosnak bizonyult.

És még egyszer: Amit az anya csinál, az egyértelműen káros a gyereknek. Ha anyuka nem képes változtatni, itt az ideje, hogy felkeressék a Pedagógiai Szakszolgálatot, és bejelentkezzenek nevelési tanácsadásra. Sürgősen, mert sajnos várólista van.

Nagyon vicces, hogy azt hiszitek, hogy nálunk nincsenek ilyenek, logico, lük, 190 db feladatos füzet, matrica, csoki, játék, programjutalom, fabrikált gyógyped cuccok, színes, párosító, 2méterszer 80 centis màgneses krétatábla, szókártyák, betűkártyák,mozgásos szótanítás, 300ezer forintnyi gyógyped segítő holmi, megépítem papírbol a játékos dobókockàt és ezekhez nem képes odaülni, mert nem fog neki menni. Minden második szavam dicséret volt, de tett rá, mióta katonás parancsok és következményelőrevetítés van, azóta hajlandó próbálkozni.

Nem csak nekem, gyógypedek sem tudtak vele mit kezdeni, már akkor sem, mikor még 2,5 évesen én is a csak kedvesen pártján voltam.

Amikor utálja magát és hisztizik, kiabál, zokog, akkor pánikol! ebből pedig nem fog kizökkenni tutujgatásra, csak ha valami felülírja a pánik érzését, ehhez pedig csak a félelem elég erős érzés. Vagy megvárod, hogy lecsengjen, ami akár 30-40 perc is lehet, de a következő kudarcra, vagy még előtte újra bele fogja lovalni magát, mintha egy pókiszonyos pók közelébe menne.. hiába bátorítod, fogod meg a pókot te, félni fog, mert nem racionális a félelme. Bezzeg, ha azt mondanák, hogyha nem fogod meg a gyógyító pókot meghalsz koronavírusban a családoddal, akkor nehezen, de rávenné magát.

Ha tipikus gyerek lenne, 10 évesként nem kiabálna és őrjöngene, ha nem megy neki, hanem simán csak szorongana, bátortalan és passzív lenne, de próbálkozna, mert tudja, hogy muszáj(feladattudat!)és pláne nem kiabálna egy vadidegen felnőtt előtt, hogy neki nem megy.

Anyuka meg borzalmas, hogy nem viszi sehova a rászoruló gyereket, helyette közesincshozzá egyetemistára bízza, mert az olcsóbb.