Akik "gyengébb idegzetűek" hogy vették rá magukat második gyerekre és mikor?

Őszinte leszek. Nem tartom magam gyenge idegzetűnek, és az első lányom egy földre szállt angyal volt.

A második megmutatta, hogy a gyereknevelés mégsem csak vidámság és kacagás. Közben persze az első is elkezdett hisztisedni, én meg sokszor a nap végére a megőrülés határán vagyok. Főleg, ha mindkettő itthon van napokig.

A lényeg az, hogy hiába ismert mindenki a nyugalom szobrának és hiába imádom rajongásig mindkét lányomat, sokszor eszembe jut, hogy talán túlvállaltam magam és harmadik biztosan nem lesz.

Én nem gondoltam magam gyenge idegzetunek mikor még csak egy gyerekem volt. Élveztem a babazast, Nem tudtam mit vállalok a masodikkal.

Bár az első lányom is nagyon impulziv és erős akaratú, de azért ahogy nő és okosodik, egyre inkább együttműködő és szabalykoveto, egyre kevesebb a hiszti. De a kicsi... Egy igazi lázadó, rebellis, "csak-azert-se" gyerek.... Hiába nevelem, lepereg róla minden és egész nap hisztizik és ordít. Semmilyen szankció nem hat rá. Baromi nehéz és sokszor nagyon hamar kihoz a sodrombol és azzal el is rontja az egész napunkat. Már bolcsis, sokszor azt gondolom h de jó h nem nekem kell kuszkodni vele egész nap. Tudom ez egy anyától szarul hangzik, de így van...pár óránál többet nrhezen viselek mellette.

1 hónapos volt az első mikor jött az a gondolat, hogy na majd a másodikkal...

2-3 év korkülönbséget akartunk, 1,5 éves volt mikor megfogant a kicsi, a nagy ekkor még tök nyugis volt és minden jól ment - akkor még nem tette próbára az amúgy is gyenge idegeimet.. 😅

Hát nekem az első egy erős akaratú, semmilyen szabályt nem követő nonstop mindenért nyávogó kislány lett. 2 éves, 18 hetes vagyok a kistesóval.

Én már úgy vagyok vele, hogy ennél rosszabb nem lehet, és ennél tropábbak nem lehetnek az idegeim, akkor már +1 gyerek nem mindegy? 😁

Rosszabb nem lehet, ha pedig a tesó nyugisabb lesz, akkor legalább hoz egy kis vidámságot a hétköznapokba.

Illetve mivel az én lányom nagyon társaság orientált, szerintem egy tesó jót fog tenni neki ha már tud vele játszani, legalább nem egész nap az én nyakamon fog lógni, hanem a tesóén 😁

Nálunk 3,5 év a különbség, direkt nem akartunk kisebbet, én szerettem volna a kisebbik babakorát is viszonylag nyugodtan megélni, nem rohanni egyik ordító gyerektől a másikig idegbetegen, márpedig nekem tuti olyan lett volna 1,5-2 év különbséggel. Egy 3,5 éves már okos és önálló, sok mindent megért, így egyáltalán nem volt nehéz dolgom. A dackorszak legrosszabb része szerintem a 2-3 év közötti szakasz, amikor még sok dolgot nem ért, ha nem is nagyon beszél, pláne. 3 éves kor után okosabbak, és könnyebb rájuk hatni. Na mi ezen a részen tulvoltunk, mire jött a kicsi. Tökre nem nehéz, 13 hós a pici, 4,5 éves múlt a nagy.

Hozzáteszem, nekem valahogy türelmem is több van kettőjükhöz, mint egyhez volt, lehet azért, mert nagyon azt hittem, hogy durva lesz, és elengedtem sok mindent belül :D de tényleg olyan, mintha a második mellé kaptam volna még egy adag türelmet is.

Viszont szerintem ha ennyire úgy érzed, hogy határon van a türelmed, érdemes még várnod. A kis korkülönbség annak való, akinek tényleg kötél idegei vannak minden körülmények között (már ha nem akar az ember egy ordibáló, idegroncs szülő lenni).