Akiknél nagyobb testvérek között a kor különbség, nálatok is vannak ilyen gondok?

Nálunk 10 év van a két fiunk között.

Egyáltalán nem így terveztem az életem,így alakult.

3 gyereket szerettünk volna kis korkülönbséggel,de kiderült,1 sem lehet. 27 éves voltam,mikor az elsőt örökbefogadtuk. Rá 2 évre elváltunk.

Megismertem a mostani férjemet. Szerettünk volna közös gyereket (neki nem volt gyereke),így érkezett hozzánk 9 hónapos korában a második kisfiunk.

A nagy eleinte szívesen foglalkozott vele,örült neki. Később a generációs problémák azért elő-elő jöttek. Most 20 és 10 évesek. Már tudnak beszélgetni,vannak fiús témáik.

Hogy teljes legyen a történet,8 hónapja nevelőszülő lettem. 46 évesen kaptunk egy 3 és egy 5 hetes kisfiút. Ők most 8 és 9 hónaposak. Nem érzem magam öregnek hozzájuk. Te sem vagy az,te még annyira sem,mint én:).

A nagyok szeretik a piciket,a 20 éves úgy foglalkozik velük,mint a férjem. Mindent megcsinál velük kapcsolatban,amikor itthon van. Ő már dolgozik,de még velünk él.

A 10 évest is be lehet vonni bármibe,igaz,csak ha épp olyan kedve van.

Mi nem bántuk meg,szeretjük így az életünket. Úgy érzem,értékeket is közvetítünk a nagyobbak felé. Mindketten jó irányba változtak,mióta itt vannak a kicsik,és a kapcsolatuk egymás felé is kiegyensúlyozottabb lett.

Ez nyilvan nem segit neked, de nalunk is van nagy korkulonbseggel (is) gyerek es nincs ilyen gond.

A ket nagy kozott 1 ev van, a masodik es harmadik gyerek kozott 9 ev van.

A legkisebb egesz jol elvan, amig a nagyokkal pl tanulol, lekotheto kozben, vagy o is figyel. Legrosszabb esetben kipakolja a tolltartot, elcsen ezt-azt kozben, de amugy elszorakozik.

Szerintem ez is gyerektol fugg, esetleg attol, hogy eppen milyen hangulatban van a kicsi.

A kozos programokkal sincs gond, visszuk a picit is elso pillanattol kezdve mindenhova, ugy, mint korabban. Kiveve talan a mozit, oda altapaban en megyek a nagyokkal, a ferjem marad a legkisebbel. De moziba sokszor a nagyok kozul is csak egyet viszek, mert hiaba kozel egy idosek, teljesen mas erdekli oket, egyikuk ezt, masikuk azt akarja nezni, igy valtva viszem oket es ilyenkor legalabb egyedul is vagyok egy gyerekkel, nem csoportos program van.

De pl meg vidamparkba is jarunk egyutt ugyanugy, a kicsi nem hullamvasutozik, de amugy en sem, addig lent varunk. A nagyok meg azon versenyeznek, hogy melyikuk uljon fel egy-egy jatekra a kicsivel kiseronek.

Meg csak tanacsot sem tudok neked adni, mert nem tudom ez nalunk miert alakult igy, mashol pedig miert mashogy.

Mi nagyon vartuk a legkisebbet, mindenki, a gyerekek is. 5 evbe telt, mig sikerult es megszuletett, a nagyok az elso pillanattol korberajongtak, turelmesek vele, a kicsi pedig teljesen jol alkalmazkodott hozzajuk. Lehet hogy csak szerencsenk volt...

Mondjuk en oregnek sem erzem magam egyaltalan, 37 vagyok. Sot, ha nem lenne olyan rettenetesen nehez nekem kuhordani egy terhesseget, akkor vallalnank meg egy gyereket, de nincs erre megint 5 evunk es lelkieronk (nem a babazashoz, hanem ami azt megelozi).

Nekem a kis korkulonbseg sokkal megeroltetobb volt, kimeritobb. Ez most kifejezetten kenyelmes.

Nekem nővérem évvel idősebb a fia nálam 9 fiatalabb. Sosem okozott gondot, mi nagyon jó tesók vagyunk a fia meg mintha öcsém lenne.

Lányaim között 34 hónap van. A kicsi most lesz 1.én 2 éves a nagy áprilisban 5 éves. A nagy irigy versengő, szereti a húgát de nehezen tud vele mit kezdeni a kicsi meg nagyon szeretne vele játszani. Nem mondom hogy nem találnak közös nevezőre sőt a kicsi sokkal engedékenyebb mindenben a nővérét helyezi előrébb, de napi szinten 3x minimum összekapnak.

Bocsánat kérdező, de ezekre a problémákra miért nem az előtt gondoltatok, h még egy gyereket vallaltatok?

Mi azért nem vallalunk harmadikat, mert a második lanyunk után 5 évvel születne, ha most megfoganna. A két nagyobb mellett gyakorlatilag egyke lenne.. Az senkinek nem jó.

Teljesen jól csinálod. Ha ilyen korkülönbséggel jöttek a gyerekek, hát így kell őket felnevelni.

Mindkettőnek kiváló terep adódik az önállósága fejlesztéséhez, az alkalmazkodás tanulásához. Muszáj rászoktatnod a kicsit, hogy csendesen elfoglalja mgát, míg a nagynak van rád szüksége, és fordítva is. A nagynak is el kell fogadnia, hogy bizonyos helyzetekben alklamazkodnia kell a testvéréhez. pl. mert annak aludnia kell délután, tehát s hétvégi programot ezt tekintetbe véve fogjátok megszervezni. Arra ügyelj, hogy a "nagylányos" dolgoktól ne fogd vissza, a kicsire hivatkozva, ha nem muszáj. Nyugodtan menjen délután a barátnőjéhez, járjon sportolni, stb. Kérj bátran segítséget a kiséréshaz, szállításhoz az edzőtársak , barátok szüleitől, akiknek nem probléma, ha még egy gyerek velük megy, mig a sajátjukat kisérik. Cserébe te is felajánlhatod, hogy az ő kisebb gyermekeiket megőrzöd alklamanként.

Ez egy fárasztó időszak, de ha a kicsi még egy keveset nő, sokkal könnyebb lesz. És NEM vagytok túl öregek. (Nálunk 2,5, és 12 év van a három gyerek között, negyven volt a férjem és én is, mikor a legkisebb megérkezett. "Szuperegyke", mert hozzá már nem jött meg a kisestvér. De ettől még rendes gyerek lett belőle, bár minden igyezetünk ellenére elkényeztettük egy kicsit. (A nővérei szerint nem is olyan kicsit.) Már ő is 15, és sose bántam meg, hogy még egyszer belevágtunk a babázásba.

Nekem 20-13-2,5 évesek a gyerkőcök. Sose kellett szétszakadni, nem is akartam. A nagy mindkét alkalommal elég nagy volt már az önállósághoz, meg ahhoz, hogy értse a kicsivel többet és máshogy kell foglalkozni. Biztos nem vállalnék kis korkülönbséggel gyerekeket.

A viszonyuk meg alakul. Nem lehet kikényszeríteni a jó kapcsolatot akár mekkora a korkülönbség. Attól, hogy kicsikét együtt játszanak még nem garantált a jó testvéri kapcsolat.

Tesóim 9-8-6 évvel idősebbek mint én. A legnagyobb nővéremmel a legjobb a kapcsolatom. Együtt sportolunk, együtt bulizunk.