Vannak itt olyan szülők, akiknek gyermeke 20 hósan autisztikus tüneteket produkált, de rengeteget? Olyanok válaszát várnám akiknek igy volt, és később be is bizonyosodott vagy épp kinőtte mindet.

Az én gyerekem ilyen volt, autisztikus jegyek akkoriban: onbantas, kegyetlen oknelkul(én láttam az okot, csak mások nem) duhkitores, abnormalis kozelites masok fele(mindenkit olelt, sokakhoz bujt volna, vadidegenekhez is), labujjhegyezes cipo nelkul, monologizalas halandzsaval, megkesett beszed(3,5 evesen szavak, egy szo egy evesen, majd szunet es halandzsa 3,5 eves korig), vagy zarkozott jatek, vagy masok tarsasaganak keresese, nem nezett csak par masodpercre senki szemebe, nem nagyon hallgatott a nevere, 5 fele etelt evett meg osszesen, azok azonos szinuek es vagy teljesen folyekonyak, vagy szivacsosak, felriadt a delutni alvasokbol sirva mindig, ha valamit akart keveset mutogatott inkabb huzott, sokszor nem reagalt, ha szoltak hozza/kertek valamit(nekem tobbszor reagalt), szobatiszta csak 3,5 evesen lett egyik naprol a masikra, nem fázott vagy sosem jelezte, hiába volt libabőrös a hidegtől, nem akart felöltözni, babakora óta lerugta a takarót és ideges lett, ha nem ment neki, gyorsan, nincs ritmusa a beszédének halandzsájának, inkább dallama van/volt, később kezdett ugrani, nagyon részletesen és tudatosan rajzolt(kétévesen arc fulekkel, szemoldokkel), nagyon jó volt kirakóban, percek alatt élvezte a kirakást 30-40 dbosakkal(keretben) elsőre is, vagy passzív volt, vagy impulzív, keveset sírt szomorúságból, inkább zaklatott, ideges, dühös volt, gyakran befogta a fülét nem hangos zajokra is(botmixer), máskor hangosak meg nem zavarták(tüzijáték), utálta, ha koszos a keze(vagy bármi van rajta, bele nem nyúlt volna sárba, földbe, kezdetben homokba sem. Később kiderült nem érti az átvitt értelmet, pl a kidobom a taccsot nem esett le neki, de több ilyen is van, amit magyarázni kellett.

Felmerült autizmus 3 évesen, de kizárták, egy darabig minden tünet megszűnt, minden probléma 3,5-4,5ig, majd ovit kezdett bölcsi után, ahol egy plusz évet maradt, megint jöttek a gondok, most adhdra vizsgálják, ami szerintem nem fog bejönni.

Ha nagyon muszáj lenne valamit mondani, azt mondanám szenzorosan érzékeny, ezért fogja be néha a fülét bizonyos hangokra(nem csak hangosakra, hanem monoton darálósokra), ezért hevesek az érzelmei és nagyon figyel arra mit és hogyan mondanak neki/róla, hogy néznek rá, ezért nem eszik meg szinte semmit, ezért nem szereti, ha valami van a kezén és zavarja pár ruha anyaga(tapadósok, műszál), ezért hunyorog és panaszkodik az erős(sima nyári nap) fényre és ébred fel könnyen lámpakapcsoláskor.

19 hónapos lányomnak több olyan dolga is van mint az utolsó válaszoló gyerekének

Nem gondoltam még autizmusra 🙄

2,5 éves koráig voltak tünetei a fiunknak. Pl. megállás nélkül dülöngélés előre-hátra (akár 1 órán keresztül is); dührohamok amik közben fejelte a falat, padlót; 1-1 játék kötötte csak le, de azt mechanikusan csinálta mindig ugyanúgy; sorbarendezés; 3-féle ételt evett; zavarta a ruha, cipő stb; nem beszélt, de a számokat sorolta 20-ig, ha rájött akkor fél órán keresztül újra es újra; nem nyúlt sárba, homokba, gyurmába stb, ha koszos lett a keze, őrjöngve rohant lemosni. És még ezer apróság.

2,5 évesen egyik napról a másikra megtanult beszélni mondatokban és eltűntek a furcsaságai. 7 éves, semmi baja. Igazi férfigyerek, imád hangosan játszani, de az esze éles mint a borotva. 4 évesen magától megtanult olvasni (látta pl, hogy tesco, ebből kikövetkeztette, hogy a t betű a t betű és így tovább). Oviban sem volt rá különösebben panasz (szeretett futkározni és megoldani mások feladatait, hogy hamarabb végezzenek), iskolában megállja a helyét.

Nekünk két magán 15 perces vizsgálat és egy egyórás vadaskertes mondta, hogy nem autista, most egy hetes vizsgálatra megyünk az adhd gyanu miatt, de bármit kihozhatnak a végére.

3 éves korában SNIs volt kevert spec fejlodesi zavarral, 3,5 evesen modositottak artikulacios/beszed kodra es emiatt jarulekos viselkedesproblemakra, 4 evesen mar folyekonyan beszelt, a beilleszkedese hibatlan volt, szobatisztasag dettó, levettek minden kódot.

Aztán intezmeny váltás és megint a korábbi problémák egy része visszajött.

Keressetek megfelelő helyet, ahol szeretik és támogatják, ha elmúlnak a gondok(legalábbis nagyrészt), akkor van remény.

Nálunk az önbántás első nap megszűnt és senkit sem bántott első nap, mert nem hagyták odáig fajulni a konfliktusokat. Kiakadni kiakadt az új bölcsiben is, de nem annyira. És ez egyre jobb és jobb lett.

Most ovit váltunk, hátha megint megszűnnek a gondok, de nehéz olyat találni, ahol elfogadják és szeretik, ezt előre nem lehet megmondani.

Jelenleg 5,5 éves, 5 hangot rosszul ejt(l,r, ny,gy,ty), pár kifejezést rosszul használ, de hatalmas a szókincse és választèkos a beszéde.

Mindenki imádja ovin kívül, mert udvarias, cserfes, beszédkésztetése van, leszólít random embereket, ha tetszik neki valami, a barátkozásban profi, megkérdezi a gyerekeket, hogy szia, akarsz velem játszani? Elnézést oddébb mennél kérlek? Ne haragudj, leszel a barátom? Szia, mit olvasol, sok van még hátra? Imádom, hogy közvetlen, már simán tartja a távolságot, de ha a másiknak simis pólója van mondjuk, akkor előbb simítja és közben kérdezi, hogy megengedi e a másik, meg láttam egyszer, hogy valami érdekeset rakott egy gyerek zsebre, az enyém meg belenyúlt a gyerek zsebébe, miközben kérdezte, hogy mi van benne.

Szóval apróságok vannak, de ritkán jönnek elő. A visszautasítást(ha valaki nem a barátja) a szívére veszi, bedurcizik, de ha valaki épp ott van, egy pillanat feloldani. Ha nem veszik észre, egyre mélyebbre süllyed és jön a csapkodás/kiabálás, ami az oviban gyakran van.

Könnyen lenullázódik az önbizalma bármilyen kudarctól és olyankor ideges, de legutóbb gyereksírás miatt fogta be a fülét és kezdett ideges lenni, de mondtam, hogy menjen, vidítsa fel a babát, egyből ment, bohóckodott neki, és abbamaradt a sírás, jókedvű lett a gyerekem.

Szóval azt mondanám annyi gondja maradt csak, érzékeny több dologra, amiből könnyű kizökkenteni, de ha hagyják mélyre zuhanni, tombol, mert egyedül nem képes megoldani a helyzeteket(még)

3-3,5 évesen hatalmasat változott, addig irdatlanul nehéz volt vele nekem is, utána már nem.

Senki nem mondja meg, hogy gondja van/volt, még az ovis anyukák sem akarják elhinni, hogy az előbb az én cuki gyerekem csapott rá az övékre visítás közben, mert ha kijön a csoportból, udvarias, megdicséri anyuka ruháját, megsimogatja a kistesók fejét, miután engedélyt kért rá “elnézést hölgyem megsimogathatom a babája fejét?” és játszani hívja a gyerekét.

Nekem itthon annyi tűnik fel, hogy gyakran nyafog(nem tuuudom, neeeem akarom, nehéééz nekem, tartsuuuuuunk szüüünetet) és ha gond éri, segítenem kell rávezetni a megoldásra. Rendkívül önálló, de amiben kudarca volt, azt nem csinálja, ez régen is így volt(öltözés), de már 2 évesen magának kent kenyeret, a zoknit az istenért nem húzta volna fel, most a harisnyáért kell könyörögnöm vagy zsarolnom(elrakom a ceruzád ha nem csinálod, nem kapsz ezt vagy azt, ha folytatod ezt a viselkedést), ezek simán beválnak, jutalomért ritkán küzd, mert kb mindene megvan, meg nem tárgyorientált. Tudom, hogy van önbizalma és szereti magát, mert mikor kérdeztem mit változtatna magát, ki akar lenni a barbies képen azt mondja” önmagam szeretnék lenni/így vagyok jó.”

Nem mondanám meg a régi gyerekem alapján, hogy ez lesz belőle, az orvosok meg a diagnózisaik, meg az egymásnak ellentmondó fejlesztő szakemberek véleménye alapján ők sem tudták megmondani. Egy hét elején az egyik az egekig magasztalta a finommotorikáját, hét végén a másik a földig lehúzta. Ugyanez szókincsre, beszédértésre, nagymozgásokra, egyensúlyérzékre is elhangzott az évek alatt, jelenleg a mozgásterapeuta felmérésén megmaradt csecsemőreflexet talált, amit eddig neurológus, pszichiáter, fejlesztő gyógyped meg másik konduktor sosem talált, ki is emelték 2 évesen, hogy milyen jó, hogy már egy sincs, biztos nem idegrendszeri éretlenség(meg jól is alszik éjszaka12-13 órát).

Szóval nem kell annyira kapaszkodni abba, amit mondanak, ők csak egy apró szeletet látnak belőle, mi egész nap.. tudom mázlisták vagyunk, lehetne rosszabb is, de én úgy érzem, hogy sokan csak találgattak, direkt keresték a hibàt, hogy találjanak valamit.

Nem teljesen átlagos a gyerekem, de egyik gyerek sem teljesen átlagos.

A csoportjába minden gyereknek vannak furcsaságai, csak egyedül az én gyerekem furcsaságai akadályozzák meg a csoport munkáját, az egy óvónőt sem érdekel, ha valaki nem ugrik rendesen, vagy kevésbé színez pontosan, vagy nem tudja melyik a bal keze, vagy csekély a szókincse, vagy csak cumival alszik, vagy rágja a körmét, vagy tapad a legjobb barátjára, vagy nem tud bent kakilni, vagy rosszul mossa le a szappant a kezéről..

Ezek mind vannak a csoportban, mind átlagos gyerekek, mind érzékeny valamire, csak könnyebb benyomni a cumit a szájába, azt mondani a lemaradt dolgokra, hogy majd behozza, elnézni, hogy rágja magát, lefixálni a párját, mellé ültetni, odaadni neki a plüsst, elnézni, hogy nem mer kakilni, minthogy beszélgetni kelljen és megnyugtatni a gyereket konfliktushelyzetben.

Amíg az értelmi sérülésre nem gyanakodnak, én nem aggódnék a gyerekemért, ha újra csinálhatnám.

Nem mindig másolt, grimaszból semmit, csak a mosolyt, szerepjátékból csak a főzés és babázás, vásárlásba nem tudták bevonni.

Ha nincs értelmi gond, a gyerek rendben lesz, képes lesz alkalmazkodni nagy mértékben, hatalmas lesz a változás 3 éves kor környékén, nem látszik rajtuk, rájuk se ismertek majd 2 év múlva!

Kedves 2.válaszoló.

Az én gyerekemnek sok tünete megegyezik azzal,amiket írtál, de neki csak ezeknek kb a harmada van meg. Ő autizmus diagnózist kapott egy kb 1.5 órás vizsgálat során. Ezt viszont többen (pl.fejlesztők)azóta is megkérdőjelezik..időnként mi is :)

Sokszor olvasgatok fórumokat stb és most a leírásodból egy valamin megakadt a szemem,mert eddig ezt még másnál nem láttam és nálunk is így van:

"keveset sírt szomorúságból, inkább zaklatott, ideges, dühös volt"

Erre nektek mondtak valamit,változott ez magától?

Köszönöm ha válaszolsz

Igen, azt mondták elkényeztetem(csak nem ezzel a szóval)egyke, kevés fajta ingert tapasztalt és mivel nem tudott beszélni, én elsőre mindig ugrottam, zavarja a sok változás, hogy már nincsenek meg megszokott dolgok, nehezen tudja magát másokkal megértetni, bölcsiben nem ugranak neki elsőre.

Jelenleg akkor sír, ha csúfolják vagy szomorú mesét olvasok/szomorú történetet lát(ez régen is így volt, kegyetlenül zokogott mikor a bogyó és babócában a rollerrel elestek, vagy összevesztek a kavicsokon) vagy valaki megsérült.. Ezek ritkák, de továbbra is több az idegeskedés, mint önmarcangolás. Őszintén én ennek örülök, néha a saját sikeremnek tudom be(haha), máskor viszont zavar, hogy eszébe nem jutna magát hibáztatni egy csomó esetben.

Most pl beteg(fáj a torka)nem volt hajlandó enni, az ágyon fekve kanállal imádkoztam bele a meleg levest mesenézés közben, majd miután nem volt hajlandó enni, kifakadtam, hogy nem értékel, hogy nem hisz nekem, nem lesz jobban, pedig egy 5 évest sem etet az anyja viccelődve, kedveskedve, érvelve(kicsit elszakadt egypár idegszálam), na most ő is elbőgte magàt, hogy sajnálja, de nem akarja, meg nem akar gyerek lenni, de nem volt valami mély és jó gyorsan elmúlt a szomorúsdi nála, de legalább van.