Okozhatok traumát a kislányomnak ha ezzel "fenyegetem "?

21. Jó, hogy írtad ezt, mert így jobban ki tudom én is fejezni magam.

A gyerek fontos, hogy jól érezze magát, de ha a teljes káosztól érzi jól magát, akkor ott vsz nevelési hibát vétettek.

Egyrészt ha a szülő rendet tart és a gyerek vele van, akkor eltanulja mindenféle biztatás nélkúl is. Sok totyogós nagy élvezettel segít kisebb munkákban.

Másrészt ha erre még hangsúlyt is fektetsz, hogy a játék vége az elpakolás (ami maga is játék még ebben a korban), akkor a vérévé válik.

És akkor nem is kerül összeütközésbe a szabad játék örömével.

A szomszéd véleménye nyilván nem a vilàg, de mivel háziasszonyok is vagyunk, és ebben is próbálunk jól teljesíteni, a legtöbbünk jobban örül, ha normál viszonyokat találnak nála, mint kupleràjt.

Ha a gyerek èpp játszik és annak a kellèkei vannak szabadon, az más, mintha minden szét van dobálva.

Nálunk be szoktak toppanni emberek pl épp arra jár a mesterember és megbeszél vmit vagy vki hoz egy kis sütit vagy tanácsot kér vmiben. Vagy a kinőtt gyerekruhák miatt behívom a szembeszomszédot. Vagy hirtelen eladok v veszek vmit és eljönnek érte. Ezért igyekszem azokon a részeken tűrhető àllapotokat tartani - nyilvàn nem patyolat így se.

Egyszobás lakásban nehèz nyilván. Viszont kérdés, nem sok-e a játèk. Ennek van ma már egy irányzata (Egyszerűbb gyermekkor), ami foglalkozik a kacathalmozás elkerülésével.

A kérdésre visszatérve, ha traumát okozol neki, akkor a következetlenséggel teszed, beszélsz a porszívóról és nincs hatása, így nem maradsz biztonságot adó tekintèlyszemèly, hisz mondasz vmit, de nincs foganatja. Utána hiába mondod, hogy "nem kell félni a szörnytől az àgyad alatt".

Meg azzal, hogy kupis lesz a gyerek, amiről nagyon nehéz felnőtt korban leszokni.