Hogyan kezeljem 2 éves fiam sikításait?

Röviden és tömören mostanra ez már idegesítő. Mindenért sikít. Régi történet ez, még 7-8 hónapos korában tanulta el sógornőm ugyan ennyi idős kislányától, aki már kinőtt belőle, de a fiam nem hajlandó. Az a módszer nem vállt be, hogy nem figyelünk rá. Ugyan úgy sikít. Azt hittem, ha már ki tudja magát fejezni szóban (megtanul beszélni), akkor majd abbahagyja, de nem történt. Zavaró nagyon mert iszonyatos decibellel sikít, minden. Van hogy már csak pusztán megszokásból sikít játék közben is. Rám meg a frászt hozza, mert azt hiszem, hogy valami iszonyatos komoly baj történt, megütötte magát vagy valami, de semmi sem, mert ott vagyok vele, és ő elmélyülten tologatja tovább a kisautóit sikítás közben..... DE akkor is sikít, ha valamit nem kap meg, ha valami nem úgy történik, ahogy azt ő szeretné. Tudom, most már beléptünk a dac korszakba, és az akaratosságéba, de a sikítás mára már tarthatatlan. Kellemetlen, mert az utcán is eljátssza ugyanazt, és nagyon ciki, mert azt hiszik a járókelők, hogy "nyúzom" a gyereket. Van, hogy nem engedem el a kezét, mert az út szélén állunk, és mellettünk nézelődők akkor is sikít, hogy ne fogja a karját. Nem tudok ezzel mit kezdeni. Nincs valakinek ezzel kapcsolatosan tapasztalata? Muszáj leszoktatnom valahogy, mert nem szeretném, hogy az öccse is ezt tanulja meg tőle. Igaz, ő még csak 2 hónapos, de éppen elég egy gyerek sikítása. Hogy oldjam meg ezt a kérdést? Minden megoldás érdekel! Nem gondolom, hogy ez a sikítás az öccsére való féltékenységből adódik, mert egyáltalán nem féltékeny rá. Imádja szeretgeti, simogatja őt. Nem probléma, ha én rendezem a kis tesót, mert nagyon apás és ő inkább apa párti.