Dolgozni vagy gyereket otthon nevelni könnyebb?
Nekem dolgozni, ha nem lett volna lelkiismeretfurdalásom, simán 1 éves korában visszamentem volna, mert már nem bírtam testileg, lelkileg és szellemileg és szociálisan a gyerekezést, a munkám csak szellemileg szív le, de energikus vagyok, fel vagyok töltve, mert másokkal tudok beszélgetni és lelkileg is rendben vagyok a folyamatos sikerélménytől.. a gyerek viszont csak leszív, alig tölt valamit(ettől még szeretem, csak minden téren kimerített kicsiként)
Nálatok?
Óvónő vagyok.
Egyértelműen a munka a nehezebb. 25-28 vegyes életkorú és hátterű gyerek után “csak” egyre figyelni, ellátni,szeretni,nevelni könnyebb nekem. Már eljutottam oda is, hogy a játszótéren nem stresszelem szét magam akaratlanul azon, hogy más gyereke épp mit csinál és merre szalad, ez nekem még új és élvezem :D
Tanítónő vagyok.
Nekem is egyértelműen a munka a nehezebb, pont azok miatt amit már a kolléga felsorolt. Szeretek a saját gyerekemmel lenni, foglalkozni vele, élvezni a vele töltött időt! :) Nap végén persze elfáradok de ezzel jár a felnőtt lét.
Személyiségtől függ. Kinek ez felel meg, kinek az.
Na, meg attól is, hogy ki mit dolgozott előtte, szerette-e vagy utálta, meg milyen a gyerek temperamentuma.
Én diplomás ember vagyok, szerettem a munkámat, és adhd-s a gyerekem. Amikor 2 éves korában vissza akartam menni dolgozni, és nem vettek vissza, 2 hétig sírtam otthon. Anyám nem értette, kaptam végkielégítést, örüljek, hogy nem kell visszamennem, a gyereknek úgyis 3 éves koráig az anyja mellett van a helye.
Persze, neki volt 8 elemije, folyamatos műszakban végzett agyzsibbasztó betanított munkát, és a gyerekei nem voltak hiperaktívak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!