A szomszédomban folyton üvölt az anyuka a gyerekeivel. Azt kiabálja, szófogadatlanok vagytok. Miért kéne azoknak a gyerekeknek szótfogadni?

Szóval a tieid nagyok, az övéi kicsik, és nem érted, hogy miért nem engedi meg azt a kicsiknek, amiket te megengedsz a nagyoknak? Micsoda logikád van. Elfelejtetted milyen volt 5-10 éve a tieiddel?

Egyébként szerintem a kiabálás az egyetlen elfogadható nevelési módszer, amíg az ember figyel arra, mit mond. Az enyém nem fél a kiabálástól, mert sosem ütöm meg vagy nem alázom szavakkal, hanem azt kiabálom hangosan, amit nem csinál. Nagyon figyelek.

Most pl képes volt puncizni, miközben évek óta mondom, hogy mások előtt nem szabad, ma vagy 8x szóltam rá, aztán mikor rászóltam újra, nyilván emelt hangon, az arcomba akart köpni. Nyál nem jött neki, de a szándék számít.

A gyerekek nagyon nagyon ki tudják húzni a gyufát, legszívesebben megütném, de nem fogom, ezért kiabálok, vagy pl most elkobzom a kedvenc papucsát.

Te meg hallanád, hogy rászólok sokszor, hogy fejezze be, nem szabad, majd még hangosabb leszek, kiabálok, hogy elveszem a papucsát, ő meg ordít, mint akit nyúznak, de bocsánatot nem kérne

És ebből neked semmi nem menne át a falakon, csak hogy kiabálok vele ő meg ordít, esetleg idegből rácsapok a falra, bár most annyira nem voltam dühös.

Most játszik, el is múlt az ordítás, nem fél tőlem, de sértve érzi magát, duzzog, ha rám néz, még mindig semmi bocsánatkérés.

Örülök, hogy nem fél tőlem, és nem zavar, hogy kiabálok. Attól én megkönnyebbülök, neki meg jó, hogy nem verem és nem alázom szavakkal, csak hangos vagyok.