Van itt olyan szülő akinek gyermekének 2 éves korában több autista tünete volt, de később kinőtte?

A 72%-os valamit nagyon félreért, de valószínűbb, hogy a korai fejlesztés azon propagandáját képviseli tudatosan, mely azt akarja elhitetni az emberekkel, hogy sokan "zseniképzőnek" hiszik a korai fejlesztést.

Tegyünk most rendet tehát a fejekben:

a korai fejlesztés szükséges és hasznos (kompetens fejlesztők által) - ha valóban szerzett, vagy öröklött idegrendszeri / pszichés / érzékszervi problémával élő gyerekekről van szó.

Azonban:

sajnos a korai fejlesztők jelentős hányada tévesen diagnosztizál! Márpedig egészséges gyerekek korai fejlesztése többet árt, mint használ a gyerekeknek, és sokszor csak kisiskolás korra jön ki a probléma mint neurózis, megfelelési kényszer!

Ezért döntő az, hogy kompetensen, szakértelemmel meghozott-e a diagnózis! Ugyanis sajnos sok más esetben az adott gyermekek rovására egyes korai fejlesztők a saját pénztárcájukat tartják szem előtt, felelőtlenül!

Nők Lapja (2008),

Sződy Judit, pszichológus:

"A "korai fejlesztés" kifejezést régen még a szerzett/öröklött idegrendszeri vagy érzékszervi problémával élő gyerekek terápiájának bizonyos módszereire alkalmazták. Ma már egészen más a helyzet. Ha egy szülő olvassa az újságok hirdetéseit, cikkeit, vagy szörföl a világhálón, úgy érezheti, hogy minden egyes kisbaba fejlesztésre szorul - és jó pénzért ezt meg is kaphatja. Kevesen tudják, hogy hogy egy egészséges gyermeknek az iskola előtti korban semmiféle intézményes vagy otthoni fejlesztésre nincs szüksége. Kifejezetten káros, ha iskoláskor előtt bizonyos értelmi, készségbeli elvárásokat fogalmazunk meg egy gyerek felé."

[link]

"Mégis, mit árthat az a gyereknek, ha totyogókorától fejlesztő játékokat játszunk vele? Miért baj, ha az ovist fejlesztő foglalkozásokra hordjuk? Hogy fog bekerülni a legjobb iskolába, ha nem készítjük fel? Sok szülő visszatérő kérdései. A legtöbb pszichológusnak sokrétű tapasztalatai vannak a témáról. Ugyanis – jó esetben – pszichológushoz kerülnek a szorongó, iskolafóbiás, magatartás-zavaros, alvászavarban vagy más tünetektől szenvedő gyerekek, akik nem tudnak megfelelni a szülők által támasztott, illetve a saját magukkal szembeni magas elvárásoknak. Ez persze már a folyamat kicsúcsosodása.

[...]

Dr. Vajda Zsuzsanna ezt írja Siettetett gyerekek című tanulmányában: „Mivel a fejlődést az első hónapokban-években alapvetően belső érési folyamatok vezérlik, amelyek az éppen aktuális tapasztalat spontán megszerzésére késztetik a gyereket, kifejezetten kártékony a korai fejlődésbe való beavatkozás. A kisgyermek életének túlszervezése, a külső sémák és normák erőltetése hátráltatja a fejlődést. A korai fejlesztés azoknak a gyerekeknek az esetében indokolt, ahol valamilyen súlyosabb idegrendszeri sérülés, komoly, éves lemaradás tapasztalható. [...] 6-7 év között jön létre az a fordulat a gyerekek értelmi képességeiben, amely alkalmassá teszi őket a szándékos és szervezett tanulásra."

- S Z A K I R O D A L O M :

Vajda Zsuzsanna: Siettetett gyerekek.

Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák.

Budapest: Saxum, 2001.

Ranschburg Jenő: Szülők lettünk. Az élet első hat éve.

Budapest: Saxum, 2003.

Laing, Ronald David: Beszélgetések gyerekekkel.

Budapest: Könyvfakasztó, 2007.

Az előző hozzászólásomban levő idézetek közül az utóbbi az egyik leglényegesebb, kiemelem:

Dr. Vajda Zsuzsanna ezt írja Siettetett gyerekek című tanulmányában: „Mivel a fejlődést az első hónapokban-években alapvetően belső érési folyamatok vezérlik, amelyek az éppen aktuális tapasztalat spontán megszerzésére késztetik a gyereket, kifejezetten kártékony a korai fejlődésbe való beavatkozás. A kisgyermek életének túlszervezése, a külső sémák és normák erőltetése hátráltatja a fejlődést. A korai fejlesztés azoknak a gyerekeknek az esetében indokolt, ahol valamilyen súlyosabb idegrendszeri sérülés, komoly, éves lemaradás tapasztalható. [...] 6-7 év között jön létre az a fordulat a gyerekek értelmi képességeiben, amely alkalmassá teszi őket a szándékos és szervezett tanulásra.

A 72%osnak csak abban nincs igaza, hogy meghatározza egy rakás hivatalos szerv, hogy a gyerek fél éves lemaradását már fejleszteni kell. Pl 2 éves hat hónapos épp csak 2-3 szót mond, ez a 2 éves szint, mégis mindenki őrjöng, hogy nem beszél, hiszen mindjárt 3.

3 éves gyerek 5 szót mond, ez 2,5 éves szint, már a plafonon vannak, hogy nem mond mondatokat..

1,5 évesnél magánintézményben képesek figyelemzavart kiáltani, mert nem vesz részt irányított játékban.

Egyrészt igaz, hogy sok esetben nem hasznos(bár szerintem nem árt) a fejlesztés, sok esetben viszont az.

10 emberből 10 mást mond, mi lehet egy másfél éves gyerekkel, amiért máshogy viselkedik, ha nem viszed fejlesztésre, lehet, hogy rettenetesen sokat ártasz vele, ha viszed, lehet, hogy lesz egy kis megfelelési kényszere.

Szerintem ebben a világban mindenkinek van, felnőttnek, gyereknek egyaránt, és nem a korai fejlesztés miatt, hanem a szülők miatt.

Szerintem korai fejlesztéstől IS lehet, de elenyésző mértékben azokhoz képest, akik nem járnak/jártak, és még is van nekik.

Meg merem kockáztatni, hogy minden második embernek van megfelelési kényszere, hol súlyosabb, hol enyhébb mértékben.

Azoknak a gyerekeknek, akiknek valamilyen hátrányuk van az életben/eltérnek, azoknak a leg szeretőbb szülők mellett is lesz, mert az oviban/iskolában érzik, tudják, hallják, hogy nem tudják hozni a szintet, nem tudnak nyugton maradni, mikor kéne, nem tudnak csendben maradni, mikor kéne, nem tudnak nem hevesen reagálni, mikor kéne, nem tudnak válaszolni a kérdésre, mikor kéne. Ez mindenkiben komplexust ébreszt, ami kicsapódhat bármiben, akár körömrágásban, vagy alvásgondokban.

A linkelt cikkekkel nem értek egyet kiragadott gondolatok egy témában.

A mi okoz pszichés problémákat gyerekeknél a 110edik helyen állna az elszórtan káros LEHET a korai fejlesztés.

Ráadásul amíg beelőzik olyan dolgok, mint a szidalmazás, büntetés, fizikai erőszak, kézrácsapás, amik csak károsak lehetnek, a korai fejlesztésnek lehet előnye is, amit lehetetlen kiszűrni a korai időszakban.

Mi végigmentünk, 8 különböző diagnózis ugyanarra a gyerekre ugyanabban az időben(1,5 től 3ig), most klassz 5 éves, átlagos gyerek egy két apró furcsasággal.

Szerintem erről kár beszélni, kb a hányan halnak bele náthának látszó betegségbe eset.

Lehet mondani, hogy kár ezért orvoshoz rohangálni, betegségtudatot ültetünk a gyerekbe meg hipochonderré válik, de az az egy két tüdőgyuszis vagy agyhártyagyulladásos, eset, amit ki lehet szűrni, inkább megéri, mint nem. Több gyereket ment meg a dolog, mint amennyi hipochonder lesz tőle.

"Ugyanis sajnos sok más esetben az adott gyermekek rovására egyes korai fejlesztők a saját pénztárcájukat tartják szem előtt, felelőtlenül!"

Persze, állami intézményben. Ha a pénztárcájukat nézték, akkor velünk rém rossz üzletet kötöttek, mert soha nem fizettünk zsebbe sem.

"A korai fejlesztés azoknak a gyerekeknek az esetében indokolt, ahol valamilyen súlyosabb idegrendszeri sérülés, komoly, éves lemaradás tapasztalható."

Komoly éves (!) lemaradás?

A korai fejlesztés 0-3 év közötti gyermekekre vonatkozik. Ha egy 1 éves újszülött szintjén van, az már igen súlyos, konkrétan menthetetlen.

Ebből is látszik, hogy fogalmad sincs mibe ütöd az orrod.

6-7 évesen valóban nem nagy szám fél évnyi lemaradás, mivel még a szórás is nagyobb.

De másfél évesen nagy gond a fél év is. Ha egy 1,5 éves még mászni sem tud, ami 1 évesen még éppen beleférne, ott komoly hiba legyinteni. Minél kisebb egy gyerek, annál kisebb lemaradás is számít.

Hirdetés, reklám?

Ki az, aki hirdetésre viszi "kínozni" a gyerekét?

"Azonban sajnos a korai fejlesztők jelentős hányada tévesen diagnosztizál!"

Már bocs, de neurológus és pszichológus diagnosztizál, nem a "fejlesztő" (konduktor, gyógypedagógus, gyógytornász...).

Mi lenne, ha maradnál az ovis korosztályál és nem foglalkoznál azzal, amihez nem értesz?

Én azt nem értem ebben a vitában, hogy az én tapasztalatom szerint a legtöbb korai fejlesztő gyakorlatilag játszik a babával. Olyasmit csinál vele, amit amúgy a szülő is csinálna, csak megpróbál inkább a babánál elmaradt területekre koncentrálni. Ha a korai fejlesztés abból áll, hogy hintáztatjuk a babát mindenféle irányban, hogy simogatjuk, tapogatjuk a bőrét ingerelve, takaróba tekerjük és kigurítjuk, mert ettől a sok-sok ingertől fejlődik, érlelődik az idegrendszere, és a gyerek mindezeket élvezi, akkor hogyan lehet vele kárt okozni? Van, aki úgy csinálja a korai fejlesztést, hogy nem élvezi a baba, nem veszi játéknak? Esetleg a szülő fejében ültetik el a bogarat, és az ő viselkedése változik meg a káros irányban?

[Persze például egy dévény tornára ez a levezetés nem igaz, de az amúgy sincs államiban, most meg ha jól értem inkább az állami fejlesztésről volt szó. Amellett hogy fogalmam sincs, hogy azt mennyire megalapozottan szokták csinálni.]