Miért van ilyen sok túl érzékeny gyerek?
Miért nem tanulják meg kezelni az apró kudarcokat? (Pl. Nem kell sírni ha rászól a tanárnéni) Vagy túllépni azon, ha éppen nem velük foglalkoznak? (Pl. Gyerektársak mást akarnak játszani mint ő, ezért nem vele játszanak)
Egy apró csúfolódás miatt sem kéne elpityeredni. (Pl. Szemüveg miatt.)
Megkérek mindenkit, ne keverjük ide az iskolai bántalmazást. Igen, ha mindennap csúfolnak valakit, kiközösítik, és ezt minden eszközzel éreztetik vele, az már súlyos probléma, amit a felnőtteknek kell kezelni. De én most nem erre gondoltam.
Próbálom éreztetni a különbséget:
Iskolai bántalmazás: Pistike mindennap kicsúfolja Lilike szemüvegét. Egy napot sem hagy ki. Amikor Lilike új, szebb szemüveget kap, még jobban csúfolja, nehogy a lány kitörhessen egy percre is a szégyenérzetből.
Túlérzékenység: Pistike általában jól eljátszik mindenkivel, Lilikével is, és a legkevésbé sem érdekli Lilike szemüvege. Egy nap nagyon nyűgös, valami éppen nem tetszik neki, aminek nem tud hangot adni. Pont Lilike volt első, aki a rossz pillanatában hozzá szól, és ő azt mondja neki, "ronda vagy, mert négy szemed van!" Lilike azt is tehetné, hogy visszaszól, vagy csak ott hagyja és megy másokkal játszani, de Lilike elsírja magát, mert a legkisebb sértést sem tudja még kezelni.
Teljesen normális, hogy Lilike elsírja magát, mert Lilike ember és fáj neki a bántás. De semmi baj, mert majd az okos felnőttek megnevelik, és 18 évesen majd nem mer sírni, inkább vagdossa magát, beteg lesz vagy az álmaiba menekül.
Aki fentebb a kötődő nevelésről írt, az nem használja jól a fogalmat.
Teljesen normális.
A sírás normália reakció egy negatív érzésre (fájdalom, szomorúság stb).
Az, hogy olyan helyzetben, amikor valaki rosszindulattal közelít, nem mindig ideális, azt megtanulja az ember idővel. De felnőtt emberként is igen tud fájni egy bántó, a gyengeségünket kifigurázó, megalázó megjegyzés, akkor is, ha valaki épp csak rossz kedvében mondta.
Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy a sírás a rossz válasz. Sok szociális helyzetben, amikor nem bántó szándékot feltételezünk, hanem figyelmetlenséget vagy heveskedést, az egyik leghatékonyabb és legbátrabb megoldás megmutatni a másiknak, hogy fájt, amit csinált.
Az, hogy az emberek egy része szájkarate-párti, nem változtat ezen.
A gyerek meg még gyerek, tanul, próbálkozik. Miből gondod, hogy általánosságban most ilyen érzékenyek, de régen bezzeg nem voltak azok?
#11 nagyon egyszerű a válasz.
Nincs hozzászokva a csúfolódáshoz, ezért nem tudja hogyan kellene rá reagálni.
Általában az anyuka nem gúnyolja a gyerekét. Tehát az egykék addig nem tudják mi fán terem az ok nélküli sértegetés. Bekerül a közösségbe és ott megtanulja kezelni. Akinek van nagyobb tesója, az kapásból tudja mit kell reagálni, de egy egyke ott fog megedződni az oviban.
Ha már orvos (és szemüvegesség), akkor én egy újabb szemszöget is felvetek: a fizikai ártalom, környezetszennyezés, zajszennyezettség, elektroszmog.
Valóban pszichés háttér is az okok között szerepel, ugyanakkor a fizikai ártalmak is. Ahogy telik az idő, egyre több az allergia (lelki és fizikai ártalmak miatt), egyre durvábba környezetszennyezés, a képernyőnézés (utóbbi sajnos egyre fiatalabb korban).
Nem beszélve, hogy már abortált magzatokból kitenyésztett szöveget is belefecskendeznek az iskolásokba, egyes oltások esetén (el lehet kérni az oltások összetevőit tartalmazó papírt, némelyik ezt is tartalmazza, sajnos, de alumínium ötvözetet mindegyik, vagy helyette -régebben- higanyötvözetet; persze lehet bagatellizálni a mértékét, ha emiatt oly sokan nem aggódnak; sebaj, így legalább el van tusolva, melyek az okai legtöbbször a figyelemzavarnak, autizmusnak, hiperaktivitásnak, és rá lehet fogni a génekre, miközben egyre több genetikus tagadja a gének mindenhatóságát - mert szinte csak a külső megjelenésért és a hormonokért felelősek a gének, a többi probléma általában tanult, környezeti hatásra kialakuló, hacsak nem -ritkább esetben- vérfertőzésből eredő betegség).
Bocs, de ennek a kérdésnek semmi értelme. A gyerek is ember, egy kis ember.
Érdekes felnőtteknél senki nem firtatja, hogy vannak introvertált, extrovertált emberek, konfliktuskerülők, meg akik megmondják a tutit, akikből csapatösszehúzó lesz, meg aki inkább kimarad mindenből. Miért? Mert minden ember más, és más, és ez így van rendben. Gyerekeknél pont ugyan ez, csak itt még a bibibi te mackód csúnyább, meg szemüveged van ronda vagy a téma, felnőtteknél meg már komolyabb témákban jönnek ki az ellentétek.
Egy szó mint száz, valaki érzékenyebb van, aki meg letojja ha beszólnak neki, vagy vissza vág. Gyerek is felnőtt is, a saját szintjén, a saját problémáiban.
Másokat bántani csesztetni, kibeszélni meg minden korosztálynál gusztustalan, felnőttet is megviseli, ha a kollégái kompletten kiutálják, csak ő nem fog nyilvánosan sírva fakadni, hanem felmond, vagy ha nem tud akkor stresszes lesz, és gyomorideggel jár be dolgozni. Szerintem elég kevés ember van akit semennyire nem visel meg bármilyen konfliktus.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!