Két kisgyerek mellett nem vagy néha kimerült?

De igen, leginkább, ha betegek, annál rosszabb nincs, múltkor a párom és a kicsi szedett össze vmi vírust, a lánykám is el kapta, én nem, egész nap ápolhattam őket. Alig éltem. A mindennapokban is előfordul, próbálok akkor pihenni egy kicsit, mikor ők is pihennek. A kicsi alszik, a nagy ebéd után babázik a szobájában,színezget, rajzol, ha nem akkor olvasok neki mesét, már 6 éves. Sokszor 15-20 perc pihi+1kávé is képes feltölteni. Igyekszem minden napot megélni, olyan gyorsan felnőnek, imádok velük lenni, még ha sokszor fárasztó is. Tudom, vásárlás, mosás, takarítás, főzés, etetés, mosogatás, játék, altatás, stb és az újra meg újra ismétlődik. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy sokat segítenek anyum, ha szükséges, meg hétvégéken.

Van, amikor nem vagyok robot. De javarészt robotpilóta vagyok és túlélek.

Néha? Mióta 2 kicsi van, én nem ismerek más állapotot. De biztos lesz majd jobb, még nagyon kicsik. Másfél és 3, mindkettő itthon.

Egy mellett is, amikor 1 hétig tök egyedül vagyok vele. Amúgy sincs senki segítségem. Szerintem tök normális, ha zombinak érzed magad néha vagy, mintha elakadt volna a fogaskerék. Én ehhez hasonlítanám :D

Erősen életkorfüggő és helyzetfüggő. Gyerekem nincs, de dolgoztam már 25 kisgyermek mellett. Teljesen más 25 fő 3 évessel, mint 25 fő 4-6 évessel. Imádom mindet általánosságban, de a 3 évesekkel nagyságrenddel nehezebb. Hát még életkorban alatta. Pedig azok is nyuszákolni-puszákolnivalók, de duracell nagyon kell hozzájuk. Persze ez így van rendjén, egyébként.