Szülők ti engeditek a gyereketeknek hogy káromkodjon?

Tiltani semmi értelme, "nem engedni" se nagyon lehet. Mégis hogyan?

Én újra és újra elmondanám neki, hogy engem zavar, ha így beszél. Én még ismerem ezeknek a szavaknak az eredeti jelentését, és ez eszembe is jut, ha hallom őket. Kínosan érzem magamat, ha a nemi szerveket emlegeti ha kell ha nem.

Ha jó a kapcsolatunk, azt gondolom tekintettel lenne rám.

Hogy másokkal milyen stílust használ, az tényleg az ő dolga. Azért alkalomadtán azt is elmondanám egyszer neki, milyen véleményem van a trágár stílusú embertársaimról.

De tényleg csak egyszer.

Egyébként a norma nyilvánvalóan változik, ha tetszik nekünk, ha nem. Tegnap egy tanári szobában hallottam olyat, hogy kétfelé állt a fülem. Pedig nem is volt indulatos aki mondta, csak a kezébe adtak valamit. Kb. annyit akart mondani, hogy ez meg mi a csuda? de nem pont így fogalmazott.

Nekem egy pár évvel fiatalabb kamasz lányom van, sokat beszélgetek vele a trágárságról, mert a hétköznapjainak a része (főleg az iskolában).

Én azt vallom, hogy a valakinek a lábára esik egy féltégla, és kicsúszik a száján egy vulgáris indulatszó, azzal nincs bajom. Ha művészi/stilisztikai jelentősége van a trágárságnak (pl. egy színdarabban olyan személyt ábrázolnak, akinek a kommunikációjának a része a káromkodás, vagy nagyon mélyről jövő indulatokat kell megjeleníteni egy versben), azzal nincs bajom. A trágárság igenis része a szókincsünknek, van stilisztikai jelentősége, érzelmeket fejez ki.

A gond az, hogy a közbeszédben sokszor már kötőszóként, töltelékszóként használják a trágár szavakat, így elveszíti az eredeti jelentését/jelentőségét/érzelmi töltetét. Ezzel van bajom. Illetve azzal is, amikor mások piszkálásáról szól a trágárság.

Ebben a szellemben neveltem a lányom, néha én is elkáromkodom magam, vagy idézek trágár szavakat (sőt, verseket) előtte... egyáltalán nem beszél trágárul. Nagyon-nagyon ritkán hagyja el a száját egy-egy vulgárisabb kifejezés. Nem csak itthon, hanem a suliban sem jellemző rá (múltkor a barátnője mesélte, hogy meglepődött, amikor a lányom kimondta azt, hogy k...va... még soha nem hallott tőle ilyesmit). Illetve arra nevelem, hogy tanulja meg, hogy milyen közegben milyen stílusban beszél. Itthon pont megengedett lenne a káromkodás, de nem él vele...

Én családtagok előtt nem szitkozódom, trágárkodom, Isten nevét pedig (ez az igazi káromkodás) soha nem szidtam.

Ugyanezt elvárom minden családtagomtól.

Ha a gyerekem ezt nem venné figyelembe, olyan büntetést találnék, ki, amitől megjön az esze és kontrollálja magát előttem.

Nem érdekel, hogy az iskolában vagy a haverjaival hogyan beszél, az az ő dolga, bár szerintem egyetlen normális fiú sem tartja vonzónak a mocskos szájú lányokat.

De engem tiszteljen annyira, hogy figyelembe veszi, hogy engem mi sért, és mi nem.

szégyelném magam is helyette és ha már elég nagy a káromkodáshoz, akkor legyen elég nagy ahhoz is, hogy viselje ennek a súlyát.

Tiltani nem tilthatom, mert nem láncolom magamhoz, eljárhat a barátaival szórakozni, ide-oda. Biztosan elbeszélgetnék vele,hogy nem helyes. Ha rendszeressé válna ez a káromkodás, akkor biztos szankciókat vezetnék be. pl. nincs zsebpénz, stb.