Elengednétek 16-17 éves gyereketeket nyaralni?

17:03-asnak:

Nem haragszom. De nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. Nem lesz semmi baja, erre KELL gondolni. Tényleg. Az én Anyukám is ilyen felfogással nevelt. Pedig késői gyerek vagyok, 36 évesen szült. 14 éves koromig szigorúan fogott, utána pedig már magam dönthettem ilyen dolgokban. Kollégiumba kerültem, ahol azért mindent átél az ember. Nem drogoztam, buliztunk, nyáron lementünk a Balatonra. Ennyi. Ezt már 16 évesen. 16-25 éves korúak voltak a haverok. Más szülő senki nem volt velünk. Aki felelősségteljesen felnevelte a gyerekét, és meg tud benne bízni, az érzi legbelül, hogy milyen a gyereke. És ismeri. Én most 26 éves vagyok. Munkahely 6 éve, diploma, kis lakás megszerzése van mögöttem, mindezt párhuzamosan csináltam. Családi segítség nélkül, anyagi támogatás nélkül. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy nem "jogilag" kell a gyerekre gondolni, hanem úgy, mintha a szülő lenne a gyerek. ÉS akkor neked ez hogy esne? Addig menjen, amíg lehet. Utána kezdődnek a szürke hétköznapok, (amibe én is benne vagyok). Mai eszemmel ugyanezt engedném meg a gyermekemnek, és most is többször eszembe jut, hogy milyen jó volt régen, amikor egyáltalán volt nyári szünetem, és volt egyáltalán lehetőségem, hogy menjek a barátaimmal. Tényleg nem vagyok "idős", de hidd el, rengeteg példát láttam erre. Tiltással csak a szülő nyugszik meg. Ez az igazi önzés.

Az "elengedős fiatal" vagyok. Most olvastam a kérdezőt. ERRŐL BESZÉLEK. Ennyi.

Néha lehet a fiatalabbra is hallgatni. Nem vagyok szeleburdi, a barátaim konzervatívnak tartanak még így is.

De gondolom anyukád tudott arról, hogy mi történik vagy legalábbis 1-2 dolgot elmondtál neki?

Engem is későn szült anyukám, és igazság szerint liberalista-konzervatív volt. Mindig elmondta, hogy ezt meg ezt nem kellene, mert ennek következményei lehetnek, de a döntés mindig nálam van.

Én is voltam kollégista, messze, mentem bulizni, anyukám bízhatott bennem, de hétvégenként hazajártam és szinte mindenről beszámoltam.

Na, és ez a különbség! Hogy nem titkolództam, hogy "de úgy se érti meg".Volt, hogy nem értette meg ugyan, viszont nem lázadoztam ellene, hogy "akkor csakazértis".Felnőtt fejjel belátom, hogy mitől óvott, féltett,pl. egyszer majdnem azt hittem terhes vagyok.... (aztán hála az égnek nem)...de tanulságos volt.

Ezzel nem etetsz meg. Ennyi erővel már intézetbe is adhattak volna. A barátod szülei bezzeg lojálisak mi? Ők elfogadják, hogy ott vagy, sajnálnak a dilis szüleid miatt, ugyi? Vagy ők is olyanok, mint a te szüleid, hogy "csináljatok , amit akaratok..."

Há nem tudom, ha az én fiam idehozna hozzánk egy kislányt, hogy 2 hétig itt lesz,azért én konzultálnék a szüleivel...

Ne haragudj, nekem zavaros. Elméletileg lehetnek ilyen lezser szülők, de valahol nem klaffol a sztori.

nézd, normális keretek között tudom fogadni az értékes válaszaidat 85%, de a balf..olós megszólítás már durva.

Tudod , mit? Neveld Te úgy (majd) a gyerekedet, ahogy akarod, én meg nevelem úgy,ahogy én szeretném.

Nem kell jönni az idős szülőkkel, nekem is az van, meg a szabadsággal, kolival, én is voltam kolis, tudom mit jelent.

Bizonyára ismered a sztorit. Busz. üvöltő kisgyerek, anyukát nem izgatja. Idős néni odaszól kedvesen, hogy "anyuka...csak szóljon neki,hogy gyere ide kicsikém.. vegye ölbe, simogassa, ne kiabáljon vele. Anyuka felháborodik, majdnem kiüti az öreg néni 2 maradék fogát, hogy ez az ő gyereke SENKI ne szóljon bele nevelésébe, nem lehet korlátozni, a mai gyerekeket már másképp kell nevelni, nem szabad parancsolgatni. Ha üvölt, üvölt. Egy kopaszra nyírt, fekete bőrszerkós fiú áll unottan mellettük, egyszer csak kiveszi a rágót a szájából és rányomja anyuka homlokára.Majd ennyit szól: Hát ja...engem is így neveltek bmeg!