Ennyire rossz vagyok vagy anyám reagál túl mindent?

Na, tipikus. A többi tinitől várod, hogy majd itt leírják, hogy veled semmi gond, és anyukád egy zsarnok. Ha valaki mást ír, lepontozzátok, lehurrogjátok. Hát, akkor itt van, amit hallani akarsz:

-Te tökéletes vagy, és anyukád a rossz.

Lehet nyomni a 100 %-okat.

Csak azért érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy 2 ember közötti viszony mindig két emberen múlik.

Egyrészt amellett, hogy egy kamasszal nem egyszerű, anyukád az is lehet hogy mindenbe beleköt, és esetleg rajtad vezeti le a napi feszültségét. Nyilván nem nagyon tud mit kezdeni azzal hogy már szófogadó kisfiúból önálló akarattal rendelkező "nagyfiú" lettél, és saját véleményed van, ami adott esetben különbözik az övétől (lásd templom).

Valószínűleg olyan gyerek lenne számára megfelelő aki olyan mint egy robot és mindig azt csinálja ami szerinte a legtökéletesebb lenne, és mindenben egyetért.

Az nagyon nem szép tőle hogy olyanokat mond hogy jobb h apád ezt már nem érte meg, meg az is durva hogy azt mondja h miattad hal meg. Ezek érzelmi zsarolások, nyilván bántani akar velük, ez amolyan "utolsó fegyver" a tarsolyában, mert erről biztosan tudja hogy hatást ér el benned és talán akkor úgy fogsz viselkedni ahogy ő akarja. Persze az is lehet hogy semmi nem lenne jó neki és valamiben mindenképp találna hibát.

Jó tanácsot annyira nem tudok adni - azért próbálj a kedvére tenni, de ha olyan téma van akkor kiállni a saját véleményed mellett és megmondani neki hogy miért gondolod úgy, ahogy. Azt nyugodtan megemlítheted neki ha úgy érzed hogy igazságtalan veled, vagy érzelmileg zsarol.

Békét csak az fog hozni neked ha később majd elköltözöl.

Egyébként a leírásod alapján anyukád elég megkeseredett, életunt embernek tűnik, akinek nyűgje van mindennel.

A főzős rész ismerős, anyám velem is pont ugyanezt csinálta....

Ha kérdeztem mit kell segíteni, akkor mindig lerázott azzal, hogy "semmit, csak feltartasz", utána meg mindig megkaptam, hogy "soha nem csinálok semmit", holott ő nem hagyta.

Sosem volt türelme megmutatni, elmagyarázni semmit. Ha pl próbálkoztam krumplipucolással, vagy hús szeleteléssel, kb 2 perc után kikapta a kezemből hogy "úristen, ezt rossz nézni is, de béna vagy, így sosem lesz kész", aztán megcsinálta ő.

Ilyen hozzáállással persze h hamar elvette a kedvem mindentől, aztán meg minden ismerőseinek azt hangoztatta, hogy mekkora lusta dög vagyok, mert semmit sem csinálok.

Borzalmas volt. Most már felnőtt vagyok, és nem is tartom a kapcsolatot vele.

(Ja és azóta jól megtanultam főzni, anyósomtól akinek végtelen türelme van, és nem idegesítette fel, ha valamit elrontottam)