Már miért lenne olyan fontos ez kamaszkorban?

Ezek szerint nekem is problémáim vannak az emberi kapcsolatokkal, mert én sem értem, miért olyan fontos, hogy szerelmes legyek valakibe. Eddig senki iránt sem éreztem olyan mérhetetlen szeretetet (szerelmet), de szeretetet is alig táplálok az emberek iránt...Vannak olyanok, akiket tisztelek, vannak olyanok, akikre felnézek, vannak olyanok, akiket megvetek, de hogy én, szeretni valakit? Sajnos még nem tapasztaltam meg azt, milyen szeretni, akár barátilag, akár szerelmesen. A szüleimmel elég laza a kapcsolatunk, néha úgy érzem, csak a név köt minket össze, ha hosszabb időre elmegyek, nem is hiányoznak. Ugyanígy vagyok a testvéreimmel is, a barátaimmal is. Néha úgy érzem, képtelen vagyok kötődni másokhoz érzelmileg, és belegondolva ebbe, valódi szörnyetegnek érzem magam, mert még a családomhoz sem fűznek komolyabb érzelmek, nemhogy más emberekhez...Remélem, hogy miután felnőttem, nem leszek érzelmileg ekkora nulla, bár nem hiszem, hogy sokat változnék, sajnos egészen kiskoromtól kezdve ilyen vagyok.

Lényeg a lényeg, hogy nem tudom, mi állhat a kérdező problémái/nem problémái mögött, de a pszichomókus is nagy arc, hogy ajánlgatja az Alkonyatot szerencsétlen delikvensének. :D Annál a filmnél nincs rosszabb mind fantasy, mind romantika terén, máglyán kéne elégetni azt, aki filmvászonra merte vinni, bár ez szubjektív vélemény. :D Inkább beszélgetniük kéne arról, miért nem képes szeretni, és talán megoldódna a gond. Szerintem én is felkeresek egy szakembert a problémámmal, régebben nem is voltam tudatában annak, hogy ennyire képtelen vagyok szeretni valakit, kötődni valakihez, csak mostanában esett le, hogy jé, én nem szeretek senkit se... Kicsit rémisztő rájönni, hogy képtelen vagy egy ilyen alapvető érzést megélni, képtelen vagy normális emberi kapcsolatokat kialakítani, megtartani.

15/L

Van egy rossz hírem, kérdező. Pszichopata vagy!

[link]

hát kérdező amíg nem éled át, nem tudod milyen. alapvetően ösztönös, és teljesen irracionális érzés. olyan mintha lebegnél. más semmi nem fontos, csak ő. nem érdekel miből fogsz élni, lesz e kaja, fedél a fejed felett.

majd neked is lesz egyszer.

nekem is járnom kellett régebben, mikor 15 éves voltam,és azt mondta olvassak Fekete István regényeket, tenyésszek galambokat , nyulat. aztán egyszer este úgy berúgtam haverjaimmal, hogy másnap nem tudtam elmenni a pszichológushoz és utána később mentem el, de többet utána már nem fogadott, mikor megtudta.

tök más volt az érdeklődési köröm 15 évesen, mint gondolta, jah és a pszichológus olyan 60 fölött volt és sztem az ő gyerekkorára gondolt