Tényleg van vele valami baj?

"Komoly céljai vannak."

Úgymint?

"és nem is érdeklődik a fiúk iránt"

Ez probléma. A többi nem.

Nem ezektől lesz valaki jó vagy rossz tini. Az fontos, mennyire vagy kedves, jó társaság, értelmes és barátságos. Nagyon sok tininek vannak jogsi meg fősuli céljai, ez nem egyedi. A pasikkal sem mindegyik tud kezdeni valamit, sok későn érő gátlásos lány van.

Barátkozni attól viszont nem árt, szocializálódj és szerezz élményeket. Nem a részegen buliban fetrengésre gondolok hanem strandolás, koncert, csajos mozi a barátnőkkel. Ezek fontosak.

Neki ez az élete. Simán csak amis, én is ismertem ilyen embert csak csávóban. Annyi volt mindössze a különbség, hogy neki megvolt azért a maga szexuális élete, csak éppen Fleshlight-tal, és a szüzességét is örömlánnyal vesztette el. Az egész családjában jelen van ez a különcség, szeretetet nem úgy kapott, ahogyan szüksége lett volna rá, nem tudta, milyen érzés megölelni, megpuszilni valakit, szeretni, élvezni a társaságot.

Ő is mezőgazdasággal foglalkozik, a szülei elvették a gyerekkorát azzal, hogy iskola után állandóan azonnal hazarendelték, hogy segítsen a háztartásban, ebben merült ki azelőtt az élete.

Felnőttként ennek a lánynak is fog majd változni a világ, idővel a szükségletei neki is elő fognak jönni majd, csak akkor már majd elég késő lesz elkezdeni szocializálódnia az ismerősein kívül is. Nem lennék ilyen gyerek!

Nincs veled baj, ha számodra ez a jó, és aki azt állíítja, csak egyféle módon lehet élni, az hazudik (vagy ostoba).

Ráadásul egy zombiapokalipszis során neked sokkal jobbak lennének a túlélési esélyeid, mint a tűsarkúban botladozó kortársaidnak. :)

Komolyra fordítva a szót: ahogy a 4. válaszoló írta, a kortárs kapcsolatok azért talán nem ártanának, mert az tény, hogy az ember társas „állatfaj”, előbb-utóbb neked is igényed lesz szerintem társaságra, barátokra, drukkolok, hogy találj hasonló érdeklődésűeket. Többek közt azért is, mert vélhetően később te is vágyni fogsz családra, és ha nem vagy „jártas” az emberi kapcsolatokban, akkor nagyobb eséllyel érnek majd később nagy csalódások.

Mondanám, hogy szülői szemmel „álomkamasz” vagy, bár úgy tűnik, nincs is ütközési pont a szüleiddel, pl. nem csoda, ha anyukád nem tilt semmitől, hiszen nem is akarsz semmi olyat csinálni, amit tilthatna.

Mindemellett én nem ismerek olyan embert (persze ettől még létezhet), akinek teljesen kimaradt a kamaszkorra jellemző lázadás az életéből, csak van, akinél évtizedekkel később jön el. Ez sem baj, a lényeg szerintem, hogy átessen az ember egy amolyan „mindent megkérdőjelező”, önfelfelfedező korszakon, hogy ezáltal megismerje magát, a valós igényeit, és ezeknek megfelelően élhessen.