Szülők, titeket mennyire zavarna (lent)?

Miért zavarna? Ezt nem értem. Ha valakit atrocitás ér, védje is meg magát. Főleg, ha csak verbálisan, nem értem, ez miért baj. Az zavarna, ha nem állna ki magáért.

Vagy a szülőkkel szemben gondolod?

Nem zavarna, kinevetném. De persze nem a szemébe mert arra a legtöbben csak még jobban bedühödnek hanem amikor az apjával szóba kerülne. Egyébként szerintem a legtöbb kamasz ilyen, ezzel nem lehet mit kezdeni, el kell fogadni és legyinteni rá, úgyis kinövi.

Azzal a gyerekkel van gond szerintem aki egész álló nap csak csöndben tanul a szobájában és soha egy hangos szava nincs, szerintem az marhára nem oké... Amíg kulturáltam teljesít az iskolában addig marhára nem érdekel milyen stílusa van.

Szerintem normális. Nyilván a suliban minta gyerek, de éri ott is feszültség, de ott nem adhatja ki magából, csak otthon tudja.

Én egész gyerekkoromban ilyen voltam. Az iskolában mintagyerek voltam, soha semmi zűrbe nem keveredtem, szín 5-ös voltam, szülőin az egyik tanár könnyes szemmel mesélte anyámnak, hogy ő ilyen áldott jó gyerekkel még nem találkozott... Otthon segítettem is a házimunkában, volt amit önként, volt amit kérésre se, a házit mindig megírtam otthon, emellett sokat olvastam, 15 éves koromig sehova nem jártam el, csak hétvégén egy falubeli barátnőmhöz. Viszont otthon napi szinten kiabáltam, akár apróságokért is. Mondjuk a szüleim is kiabálósak, szóval abba nőttem bele, hogy ez normális. Bizony kiabáltam a szüleimmel is.

Mások meg úgy vannak, hogy otthon anyuci előtt mintagyerekek, az iskolában meg rosszak. Pl. anyósom sem hitte el, amikor az iskolában a nagyobbik fiára panaszkodtak, hiszen otthon tökéletes gyerek volt. Aztán felnőttként meg bevallotta, hogy igazából nem is volt ám jó gyerek...

Örülnék hogy nem tutyimutyi aki hagyja hogy mindenki beletörölje a lábát.

Kritikából két féle van, az építő és a használhatatlan vélemény.

Az öltözködésemre pl mindkettőt kapok, előbbi pl a "ez a ruha szerintem nem áll jól neked, jobban nézne ki valami világosabb/lezserebb/mittudomén" utóbbi pl a "nem tetszik ahogy öltözöl" "jó, hogy öltözzek" "máshogy" "például?" " nem tudom de ez nem tetszik" hát ezzel mi a náthát kezdjek.

Na meg ha úgy érzi letámadják ergo a fő cél nem a segytség hanem az "én most nagyon megmondom mi a jó" arra ki NEM ugrik?

kamasz

persze hogy lobbanékony

a hormonok miatt is meg most alakul ki az önálló személyisége

teljesen normális

Azt gondolnám (sőt, gondolom, mivel pont van itthon egy ilyen viselkedésű lányom), hogy teljesen normális kamaszkori viselkedés.

Ilyenkor higgadt hangnemben szóvá szoktam tenni, hogy nagyon lobbanékony mostanában, jelzem, ha valamit igazságtalannak érzek, vagy rosszul esik, és elismerem, ha igaza van. De továbbra is normálisnak tartom, ha egy kamasz "lázad" a szülő ellen. Akkor aggódnék, ha nem ezt tenné.