Szülők, ti mennyire támogatjátok anyagilag a kamasz gyereketeket? Mindent megadtok neki, amit tudtok?

Mindent megadunk. Van kedvenc ruha márkája, lány, szeret öltözködni, én meg igazodom az ízléséhez, szerencsére megtehetjük. Egy iphone-ja van, 6s+, szereti, nem a legújabb. Fit kidre jàr, ezeknek van járulékos költségei. Zsebpénzt fix összeget (5000) kap, de ezen felül mindent állunk, sampon, balzsam, deo, tehát rà van bízva, mire költi, de semmire, gyűjti.

Elvárom az őszinteséget, a pontosságot, és ha van egy kis ideje, akkor a szobájában a rendet kell tartania, nyilván jól esik, ha hazaérünk és el van mosogatva. Tanulásban annyit várok el, hogy lelkiismeretesen tanuljon mert magának tanul. Nem hajtjuk, sose vártuk el a jeles bizit. Pont ezért vannak jó jegyei; majdnem jeles, mert nem várjuk el és nem kell ez miatt feszülnie. El van kényeztetve, de megbízható, egyenes, karakán és szerény.

minden olyat megkap, ami a továbbtanulásban és a jövőbeni egzisztenciája kialakításához segítséget nyújt...tehát tanfolyamok, iskolák, albérlet az egyetemi évek alatt, saját lakás xy kor után, ezekért dolgozunk, ezeket megkapja. ezen felül ami szórakozást szolgálja, azt alkalmakra kérhet szülinapra stb. máskülönben dolgozzon érte.

A ruházat más, zsebpénzen felül, ha indokolt, megveszem, ha nem indokolt, zsebpénzből megy. Buli egyebek zsebpénz.

Két lányom van

Természete, ha a maximális támogatást próbálják a szülők megadni, amit enged lehetőségük. Sajnos, sok szülő nem így gondolkodik. Ismeretségünkben is vannak szélsőségek. Egyik véglet, aki le sem tojja a gyerekeit, a másik, aki születése óta elkényezteti és túlzásokba esve ad meg a gyereknek szinte bármit.

Minden mindenben, a gyereknevelésben is az arany középút a legjobb.

Nekünk négy gyerekünk van. 9-11-21-23 évesek. Anyagi lehetőségeink megengedik, hogy mindegyiknek saját ingatlant biztosítsunk. (Természetesen, generációkat átfedő anyagi gyarapodással. 4-5 generáció óta mindenki a fejlődésre koncentrált, senki nem herdálta el, hanem gyarapította a családi vagyont. Nem mondanám gazdagnak magunkat, inkább úgy fogalmaznék, beosszuk, sokat dolgozunk, nem szórjuk, így megvagyunk.)

A két nagyobb gyerek már a saját kis ingatlanába lakik párjával. A kicsik lakásai ki vannak adva bérbe. Utóbbiak így nagy részben fedezik a nevelésükre fordított összeget.

Átlagos, de nem túlzott luxusholmikat kapnak meg. Xbox, laptop, tablet, mobiltelefon. A kicsik, mindig a koruknak megfelelőt. Tehát, a 9 - 11 évesnek nincs 100-200 ezer forintos mobilja, csak egyszerű okostelefonok, elsősorban, hogy elérjük egymást. Mindkettő jár úszni és zeneiskolába, a kislány táncol, a fiú rajzszakkörre és teniszezni heti egyszer. Jelenleg a hangszervásárlás lesz a következő beruházás irányukba. Tehetséget látnak bennük a zenetanárok, így megérdemlik a saját hangszereket. Hozzátenném, nem mi találtuk ki nekik a különórákat, önmaguk indíttatását támogattuk.

A két nagyobb gyerek is eredményesen táncolt, sportolt. Mára mindkettő abbahagyta sajnos. /nagyobbik fiam az olimpiára készült, de végül nem került be a kiutazó csapata. Ekkor hagyta abba. :-( /

Hobbijukra természetesen szintén áldozunk. Mivel nagyon összetartó család vagyunk a hobbik többnyire közösek, főleg a kisebb csemetékkel, de sok minden még a nagyobbakkal is. (kerékpározás, kirándulás, kézművesalkotás, barkácsolás, lego-zás, társasjáték mánia, stb.)

Tanszerekben, taneszközökben, vagy alkotáshoz használt dolgokban, de lényegében mindenben inkább a közép és jó minőséget részesítjük előnyben. Közhely, de olcsó húsnak híg a leve és sokszor az olcsóbb a drágább.

Zsebpénzt a két kisebb kap. Heti kiosztásban kapják, fejenként kb. 1000 forintot. Nagyjából a felét takarékoskodva gyűjtik, a többi elmegy. A félretett pénzt minden évben a születésnapjuk előtt két héttel számoljuk össze, majd vehetnek maguknak valami értelmes ajándékot a szülinapjukra. (persze kapnak tőlünk is) Megbeszéljük, mit szeretnének. Szerencsére mindig értelmes dolgokat találnak ki. A favorit a lego. :-) /az pedig értékőrző /

A nagyobb csemetéket is támogatjuk, de azt nem mondanám zsebpénznek. Mindig van valami, amivel kezdődő önálló életüket lehet támogatni. Általában a háztartás gyarapodására kell. (új mosógép, mikró, tényérkészlet, edények, új fűnyíró, stb...)

Egyértelmű, a gyerekeknek hamarabb veszünk meg bármit, mint önmagunknak. A kor előrehaladtával a patikába több pénzt hagyunk lassan, mint a ruhaboltba.

Múlt évben megkaptuk nagy ajándékunkat önmagunktól. Megvettük életünk első (1,5 éves, majdnem) új autóját. A 14 éveset cseréltük le.

18 éves lány vagyok. Nálunk az a rendszer,hogy havi 5000 a zsebpénzem és minden szükséges dolgot megkapok,legyen szó samponról vagy cipőről. Ha viszont valami "luxust" szeretnék,például egy pólót nem azért mert nincs elég,hanem mert nagyon megtetszik,akkor azt én fizetem. A szórakozást is magamnak állom,nagyon néha adnak rá pénzt,egy évben 2x vagy 3x 2000 forintot. Szerintem ez így rendben van,semmiben nem szenvedek hiányt. A nyáron szoktam dolgozni is,mert szégyellem a szüleim pénzét olyan dologra költeni,ami nem feltétlenül szükséges.

Telefont 2-3 évente cserélek,ha már tényleg a teljes halál szélén áll. Drága készülékeket soha nem kérek(nem is kapnék,felesleges),évek óta olcsóbb kategóriás Samsungjaim vannak.

18 éves lány vagyok. A szüleimtől minden héten kaptam kb. 1000 forint zsebpénzt hogy legyen nálam(másik városba jártam suliba), bérletemet mindig ők vették. Ha megtetszik valami ruha akkor általában ha olcsóbb <5000 Ft akkor azt én veszem meg, de pl. nyár végén vagy pár havonta anyával elszoktunk menni venni egy-két farmert, pólót és pulcsit azt ők szokták fizetni. Szülinapra, karácsonyra nagyon rafináltan mindig azt kapom amire éppen vágyom(nem nagy dolgok, pl. egy új könyv és mellé még valami), amíg ksiebb voltam a telefonjaimat ők vették, 8-as ballagásra kaptam egy laptopot tőlük. Nagyszüleimtől valami apróságot és egy kis pénzt szoktam kapni.

Ha elmegyek moziba, vagy városba barátokkal akkor kb. 2000 forintot kapok, ha viszont például bulizni megyek akkor kb. 4000 forintot. Emelett viszont már kilencedik óta minden nyáron dologozom, abból a pénzből szoktam költeni is illetve valamennyit félre is rakok. Tavaly nyáron például a fizetésemből vettem magamnak egy 80.000 forintos telefont illetve egy 130.000 forintos laptopot, mert amit kaptam az már tönkrement.

Ősszel megyek egyetemre, szeretnék mellette dolgozni ám anyáékkal megbeszéltük hogy pl. akkor minden hónapban kapok kb. 30-40.000 forintot amiből fizetem a koleszt, kaját meg amire még éppen kell.

Szüleim együttes fizetése kb. 400.000 forint egy hónapba.

Én nem tartom annyira jónak hogy így agyon pénzelik a fiatalokat,és olyan összegeket költhetnek magukra és kapnak meg,amiért másoknak keményem meg kell dolgoznia.Főleg,hogy nagyon sok fiatal igen lusta,mi 11-12 évesen már az egész házat kitakarítottunk heti rendszerességgel(családi ház),mire felsősek lettünk a tankönyveinket magunk csomagoltunk,a reggelink elkészítettünk,uzsonnát készítettünk magunknak,13-14 évesen vasaltunk és nem haltunk bele,csak nem voltunk elkényeztetve.Ha fiú voltál és vidéken éltél akkor meg fűvet lenyírtad és fát és szenet segítettél behordani.

Tehát én nem tartom jónak hogy a mai fiatalok nagy részének mindent a feneke alá tesznek és sem anyagilag nem akarnak beszállni ha kereső,dolgozó emberré válnak a családi kasszába,se középiskolás fejjel a szendvicseiket nem képesek elkészíteni és még felnőtt fejjel is képesek a szüleikkel kiszolgáltatni magukat.

Nem tartom jó dolognak,hogy mindent a fenekük alá tesznek és sem megdolgozni,sem megbecsülni nem tanulják meg a dolgokat és nem értékelik a szüleiktől kapott dolgokat,támogatást.Hisz tetszik vagy sem,ha nem segítsz a szüleidnek,csak élsz a tőlük kapott dolgokkal akkor kihasználod őket.

Szerintem van egy normális határ ami érthető hogy megadsz a gyereknek,de az hogy mindent a szülő fizessen,jogsit,kocsit,100-200-000 ft-os telefont diákként az sok.Sok dolgozó ember egy egész hónapot végig gürcölve keresni meg a 100-150.000 ft-ot.Nem jó hogy nem dolgozó gyerekeknek oda teszik ezt a fenekük alá.

Nem hiába hogy nem gondolkodnak el a fiatalok hogy az hogy a szüleik más megyében tanítassák netán főiskolán az mégis mennyi pénzükbe kerülhet stb