Fiam 11 éves. Nagyon elkezdett vissza beszélni, tiszteletlen, állandóan flegmázik. Mig csináljunk?

Egyre bődületesebb baromságokat hordasz össze... El szoktad olvasni, hogy miket írsz, mielőtt elküldöd?? Nos tehát akkor tisztázzuk: szerinted ha a szülő nem hagyja ra a gyerekére, hogy neveletlenul, tiszteletlenul és flegman beszéljen vele, akkor szegény gyereknek nem lesz önálló akarata és egyénisége plusz egyenesen következik, hogy egy nyamnyila, anyuci pici fia fog válni belőle, aki totalisan önállótlan lesz...? Ezt most inkább nem kommentalom.

Az hogy te annyival lerendezed a dolgot, hogy ez egy életkori sajátosság, csak arról ad tanúsítást, hogy sok közöd nincs a gyermekneveléshez, mert ha lenne, nem hordanal össze ennyi sületlenséget. Nem azt mondtam, hogy egyből büntetni kell a gyereket, mikor el kezd szemtelen lenni, hanem hogy még rögtön akkor le kell ültetni és elmagyarázni neki, hogy így nem viselkedünk. Ha pedig továbbra is folytatja és a szép szó nem használ, igen is ki lehet ra nehány büntetést szabni, mint nincs telefon, nincs gép, nincsenek haverok. Tudod a gyereknevelés nem csak annyiból áll, hogy megszülöd és utána rahagysz mindent, mert Jajj az egyénisége, Jajj az önálló akarata, Jajj a kis lelki világa, Jajj nem szabad megbüntetni. Sajnos nem mindig egyszerű és a révén hogy a szülő felel a gyereke viselkedéséért, tehát nem el vissza semmilyen helyzettel, amikor megbünteti a gyerekét! Van amikor más már nem segít. Ne csináljunk úgy, mintha ez valami ördögtől való dolog lenne..

És roppant érdekes, mi is kaptunk anno büntetést, mikor kihúztuk a gyufát, mégsem lett egyikunk sem egy jellemtelen egyéniségű, nyamnyila felnőtt, aki anyucitól függ.

Felnőttként, anyaként tisztában kéne lenni azzal, hogy nem attól alakul ki egy gyerek egyénisége és nem attól lesz önálló akarata, ha rahagyjuk azt, ha szemtelen, ha tiszteletlen és ha szófogadatlan!

Hű ez nagyon hasonló vita ahhoz, ami a múltkor zajlott abban a kérdésben hogy ráverhetünk-e a gyerek fenekére?!

Ez még viccesebb.. mert itt már valaki szerint nem, hogy fülest nem kaphat de lehetőleg ne is szóljunk rá, mert sérül.

Mégis mitől sérülne? Mert tanul valamit, mert kap végre egy erélyes útmutatást a szülőtől?!

Köszönjük a "rántsunk vállat a feleselésre" szülőknek, ugyanis naponta tapasztalhatjuk a "gyümölcsét" ennek a buszon, a megállóban, a mozgólépcsőn mindenhol.

Hiszen nem sérült semmilye, igaz megfelelő útmutatást sem kapott, így azt hiszi egyedül van a világban és másokra nem kell odafigyelni.

Kevesebbet kéne olvasni és többet ösztönből nevelni.

Ösztönből vagyok ilyen, a szakemberek olvasása megerősít a saját elképzeléseimben, maga viszont semmilyen szakirodalmat nem olvas. A semmije pontos j. Az utcai neveletlen gyerekek nem azért olyanok, mert nem kaptak büntetést, hanem mert a családi háttérből nem kaptak kultúrát, odafigyelést, viselkedési mintát, szeretetet. Nem kell kiforgatni a szavaimat, egy szóval se állítottam, hogy rá se kell szólni. A nem megfelelő viselkedést le kell állítani. De nem büntetéssel.

Nagy titkot árulok el: gyerekem soha nem kapott büntetést! Ha olyat csinált, ami nem tetszett nekem, szóban fejeztem ki. És teljesen normális, egészséges, dolgozó felnőtt lett. Abszolút megállja a helyét az életben és a családban. Viszont az itteni egyik válaszolónak még egyáltalán nincs gyereke.

Kérdező, akkor leszel jó fej szülő, ha őszinte vagy és hiteles. Ahogy pont az én egyik itteni veszekedéspartnerem mondja, ösztönös. Ha úgy cselekszel, ahogy érzel. Lehetsz rá nyugodtan dühös te is, mint ahogy ő is rád, csak ha sikerül, tarts 3 lépés távolságot az indulataidtól, próbáld beleképzelni magad az ő helyzetébe, értsd meg, hogy ő nem ellened áll ki, hanem saját magáért. (Ez nem azt jelenti, hogy adott esetben ne robbanhatnál.) És ha az ő érzéseit elfogadod, a döntéseidet úgy alakítod ki, hogy figyelembe veszed az ő kívánságait, akkor relatíve nyugodtan át lehet ezt vészelni.

[link]

[link]

Valóban elírtam. Vétek néha durva hibát, tisztában vagyok vele. Gratulálok eme fontos észrevételért. Valószínűleg ez határozza meg, jó szülő vagyok-e vagy sem.

Ne aggódjon, két dolgot tudok garantálni, amit tudtam korábban is... nem fogom a gyermekem helyesírásra tanítani és matematikára sem. Szerencsére kiváló pedagógusok teszik majd meg ezt helyettem.

Ön bizonyára mindenben kiváló és tévedhetetlen.

Nahát ha a gyk egészen érettségivel rendelkező közönsége már a klinikai szakpszichológust is lenullázza, na akkor ott már végképp nem lehet mit kezdeni. A kérdező meg majd eldönti, hogy melyik válaszoló tűnik elég intelligensnek és tapasztaltnak számára.

Az egyik cikk linkje rosszul jött be, itt van még egyszer: [link]

Lehetőség szerint következetesen, és semmiképpen nem ráhagyva, ahogy ezt itt volt aki javasolta.

Jelen pillanatban fontosabb a következetesség mint a "jófejség" - legalábbis bizonyos helyzetekben. Lehet jó fejnek lenni akkor, amikor a gyerek úgy viselkedik. Ebből pl. arra is rájöhet, hogy érdemesebb normálisan viselkedni, mert akkor anya-apa irtó jó fej. Ha meg hülyén viselkedem, akkor nem jó fejek. Nekem mi a jobb? Az, ha jó fejek. Akkor hogy kéne viselkednem? Normálisan. Persze ez tényleg csak akkor működhet, ha nem most kezdi el a szülő, hanem eddig is voltak korlátok, szabályok, amiket következetesen be is tartottak/tartattak. Igenis meg kell tanulnia, hogy mindennek következménye van. És nem árt, ha azt tanulja meg, hogy a negatív csekedeteknek rá nézve a következményei is negatívak lesznek.

Okostojásnak üzenem: nem hozzuk már fel példának a netről bulvároldalak baromságait (nem, nem olvastam, elvből nem olvasok ilyeneket, max. ha éppen mazochista hajlamaimat akarom kiélni). Vekerdy bizonyos írásait régebben kedveltem, egy-kettő még ma is jó, de idős korára néhány dologban kissé elszállt szegény, nem kéne megkérdőjelezhetetlenné tenni a véleményét.