14 éves fiam alsónadrágja szinte minden nap fehér foltos, nem szeretném kellemetlen szituációba hozni, se leszidni viszont szerintem nem normális. Vagy az lenne ebben a korban?

Ki fogja bírni lelkileg.

Ugyanmár egyszer felejtettem a szobámban egy vérfoltos bugyit, de nem volt nagyon. Anyám kutatott és megtalálta ugye, kb. 16 voltam, megmutatta apámnak is és évekig hallottam, hogy

"anyáddal mosotod a mocskos bugyogóidat, szégyeld magad, te k..... va".

Meghogy nekem meg sem vették a betétet, mert gáz volt róla beszélni.

Nem arról van szó, hogy csinálja, hanem, hogy a gatyájába, ami úgy megy a szennyesbe...

Miért nem lehet ez kultúráltan megoldani? Mint az én tesóm, aki az olyan zsebkendőit hagyja szanaszét.

Miért nem lehet a többi emberre tekintettel verni?

Nem tud?????? Igen?????

Utána se???? Hogy mondjuk kiviszi a kukába zsepit vagy kimossa a gatyáját?????

Ilyen nincs.

Én lány vagyok, és amikor olyan szintű folyásom lett, hogy foltot hagyott a bugyin, édesanyám szólt, hogy foltos a bugyim, használjak tisztasági betétet. És adott pár csomaggal. Kicsit kínos volt, de nem lettem lelki sérült miatta.

Szerintem egy fiúnak is lehet szólni, hogy vigyázzon kicsit, és egyidejűleg teszel az éjjeli szekrényére egy nagy doboz zsebkendőt meg egy papírkosarat, ha nincs.

Nem ettől fog meg romlani a szülő-gyerek kapcsolat. Ha ennyit nem lehet felhozni, akkor ott már rég gond van a kommunikációval.

Én pl. fiúként!!! írtam, hogy mossa a saját ruháit. (Vagy legalább előmossa azt az egy problematikus darabot.) Az a fél perc csapban/lavórban lötykölés nem egy történet, az nagyságrendekkel kellemetlenebb lenne, ha a komplett család nézegetné egybemosásnál kitől miféle gatyák érkeznek... Pont hogy a fiú jár a legeslegjobban vele, ha nekiáll magától mosni! Nehogy már ettől féltsétek. Az jobb, hogy a fél ország már erről beszél a háta mögött? Én is hamar rászoktam a mosásra, és leszoktattam róla anyámat, hogy matasson a holmimban.

Azt meg egyszerűen nem értem, mit lelkiztek rajta, hogy mit vethet az anyuka gyereknek a szemére, meg mivel szégyeníti meg, vagy sem. Nem a tanára vagy a szomszéd néni, hanem aki megcsinálta. Ott van pl. a saját anyám, hát ő aztán tényleg azt mond nekem, ami csak eszébe jut, nulla korlát, de tényleg, nehogy már itt korlátozza magát, hát csak vagyunk olyan viszonyban. Saját anyám, neki lehet. Hát simán evés közben beleeszünk egymáséba. Akkor ne merné megmondani, hogy mocskos a gatyám? Jó vicc. Én meg meg merném mondani neki, hogy menjél má, matass a saját cuccodban, azt kész. Ő nem tud olyat mondani nekem, amitől én megsértődöm, vagy lelkemre szívom. Mondjon, amit akar, neki szabad.