Csak az én gyerekeim magányosak? Az az érzésem hogy minden kortársuknak (19) volt már barátnője, csak az enyéimnek nem. Sportos alakúak, meg legalábbis átlagos arcúak de nem keresik a lányok társaságát. Nem melegek. Tudom.

A mai világban fura abba belegondolni, hogy a nagymamám például 20 éves volt, amikor hozzáment a nagypapámhoz és azóta is együtt vannak, bár már nem szeretik egymást, sokat vitatkoznak.

Ez nem annyira furcsa, biztos van még sok 19 éves vagy akár idősebb is, akinek nem volt még barátnője/barátja. Nehéz egy normális lányt/fiút találni.

Én még csak 16 leszek, én is éreztem úgy, hogy a környezetemben mindenkinek van vagy volt barátja, csak nekem nem, de most már nem érdekel. Nem fogok összejönni minden második hülyével csak azért, hogy nekem is legyen barátom.

Ha őt nem zavarja, akkor szerintem ne foglalkozz ezzel. Majd lesz barátnője, ha talál egy olyan lányt. Lehet, hogy ő meg majd 25 évesen találja meg az igazit...

1. vagyok.

Nekem meg 50 évvel idősebb szüleim voltak, 40 volt, amikor összejöttek és úgy tudom, hogy anyámnak nem is volt senkije. Nagyon konzervatívak, minden k. rvas nekik. Pont nem értek egyet. Régebben ez a konzervativizmus volt jellemző.

Meg "nem megtanították a nemek közötti kommunikációt", hanem kialakult, Jancsi elment a fonóba Julival...

De mi az, hogy mlnem nyugtattunk meg?????

Az ő dolguk hadd legyen már.

És akkor mi van?!

Nekem 23 évesen volt az első kapcsolatom, az öcsém most 24, de még nem vitt haza senkit.

Miért baj az, hogy nem járnak senkivel 18-19 évesen?

Honnan vagy abban biztos, hogy nem volt barátnőjük? Én 18 éves lányként a szüleimnek nem beszélek erről a témáról, magánügyként kezelem.

Lehetséges, hogy még nem érdekli őket a dolog, vagy nem volt olyan lány aki felkeltette az érdeklődésüket. Semmi gáz nincs ezzel. Ez az ő magánéletük.

17-es vagyok

Egy tizenévesnél kb. évente változik, minek, milyennek gondolja magát, mind hormonálisan, mind az életében fontos változásokkal kell szembesülnie. Olyan jelenségek, mint pl. a hangulatingadozás normálisak ebben a korban, amiket később nem vélünk annak. Mért lenne ez a felhőtlen boldogság időszaka? Nekem a 12-16 év közötti életszakasz pokoli volt, annyira hadilábon álltam azzal, hogy az az ember legyek, aki akarok, és a lehetőségeimet figyelembe véve úgy éljem az életem, ahogy akarom. Most, 18 évesen már azért tudok ezzel mit kezdeni - persze az életem most sem felhőtlen.