Teljesen tanácstalan vagyok! Aki tud mondjon valami okosat! Hasonló problémába mit tettetek?

Szia

En a lanyoddal egy idos vagyok.

Szerintem nem tudok mast tanacsolni fogd szigorubban. Akkor van telefon/szgep/tablet/tv ha mindent megtanult, minden hazijs kesz. Iskolan kivuli programok akkor vanbak, ha kulturtan visekedik es otthon segit stb.

Nem nagyon lehet mast csinalni.

Amiket mondd nyilvan faj. Probald meg , hogy a jelen leteben nem mutatod , hogy faj.

Remelem tudtam segiteni es bocsi az ekezetekert.

Költözzön! Menjen intézetbe!

Nehogy már könyörögj egy hisztérikának.

Egy ilyen bárcsak ne élnél üvöltözés során fognám a ruháit és kivágnám az ajtó elé vele együtt. Hagyjad hadd szálljon magába! Kellemes fagyos idő van, hamar átgondolja majd a lehetőségeit. És nyugodtan szólj rá erélyesen, ha kivágja a rinyát akkor ne állj le vele, bemész a szobájába szépen fogsz egy adag ruhát, beteszed egy táskába és kiteszed vele együtt. Nem kell kiabálni, hangoskodni. Mondd neki, hogy vegye a kabátját meg a cipőjét és menjen onnan.

Ne menj bele a játékába, erre hajaz, hogy te legyél a roncs ő meg a hisztigép. Állj a sarkadra.

Szakember, én is csak ezt tudom tanácsolni. A legtöbb iskolában van külön iskolapszichológus, ő hátha többet tud mondani szakemberként.

A lányod hisztije csak részben igazolható azzal, hogy kamasz, másfelől tényleg nagy nyomás van rajta, akkor is, ha ez nem látszik. A gyerekek, és a tinik többsége csak a hisztivel, lázadással, kiabálással tudja kezelni a problémákat, és a stresszt. Így adják ki magukból a bánatot, lényegében ennyi. A dologhoz nagyban hozzájárul az, hogy problémás a családi háttér is (egyedülálló anyaként neveled a két testvérével együtt).

Említetted hogy rossz az iskolai teljesítőképessége, pontosan mióta? Volt esetleg abban az időszakban olyan esemény, ami megviselhette őt, vagy amit traumaként élhetett meg? Őszintén szólva kicsit bonyolult az eset. Egyik részről, mit akar elérni a kislányod a hisztivel? Nyílván, hogy sakkban tartson, és irányítson. Legyél egy kicsit akaratos vele, és ne foglalkozz a hisztivel - ha szükséges, akkor te is felemelheted a hangodat, és végső esetben egy atyai pofon csodát tehet. A leírásban nem tértél ki rá külön, de milyen a kapcsolatod a lányoddal?

Egy gyerek számára a család nagyon fontos kiindulási pont ahhoz, hogy később testileg és lelkileg egészséges emberré válhasson. Egy kisgyerek életében a család adja a biztonságot, és azt a helyet, ahol úgy érzi, hogy szeretve van. Ahol meg tudja beszélni a problémáit, ahol tud viccelődni. A családon belül is a legfontosabb szerepet az anya kapja, mint lelki támasz. A baj az, amikor a családon belül nagy mértékű problémák merülnek fel - Ez sajnos mindig a gyerekeken csapódik le. Így megszűnik számukra a "biztonság" érzete, ami egy kisgyereknek hatalmas törést okoz. Ez csak félelmet, bizonytalanságot, szorongást, és menekülést generál. Ugyanez a helyzet akkor is, ha egy gyerek el van hanyagolva, vagy épp annyira magába fordult, hogy egyáltalán nem tartja a kapcsolatot a családtagokkal. Ez az állapot erősen meglátszik az adott gyerek iskolai teljesítőképességén, tehát a jegyei hirtelen rosszak lesznek, nem tanul, nem foglalkozik a környezetével, vagy épp a személyes higiéniával. A magatartásuk is megváltozik, így sok időre barátok nélkül maradnak (ezzel be is zárul az ördögi kör). Jó, rendben ezek a dolgok ugyanúgy fellelhetők egy átlagos kamasznál is, de azért van különbség a kettő között. Ajánlanám azt, hogy tervezz közös programokat a lányoddal, kerülj hozzá egy kicsit közelebb, beszélgess vele sokat. És, keress fel egy szakembert, az iskolapszichológus felől az osztályfőnöknél tudsz érdeklődni.

Ha menni akar menjen! Majd a saját kárán megtanulja hogy máshol se tejszínhab az élet.

Amikor meg olyanokat üvölt, h bárcsak ne élnél... ilyet egy beteg elme képes csak. Még a legdurvább családi veszekedések alkalmából se mindunk ilyet. A lányod vagy gonosz vagy elmebeteg.

Ha azzal fenyegetőzik, h intézetbe meg, fogd a kezét, és irány a gyámügy. Nincs ám hiszti meg ellenkezés. Ha azt akarja menjen.