Normális hogy ilyeneket mond nekem a 17 éves fiam?

Ne felejtsd el, hogy ő nem a férjed, hanem a fiad.

A borotválkozás neked mindegy kéne legyen mert csók közbe nem zavar, csesztesd azzal a pasidat.

A kocsidat tényleg mosd inkább te.

Nem bejárónőd van, hanem fiad.

Engem irritálna az ilyen viselkedés. Haza mész szex után, aztán a fiadat szívatod.

Kamasz, változik a viselkedése de én is megelégelném ezt a helyében.

Gondolj arra, hogy mondjuk a pasid ugyanígy parancsolgatna. Nem lenne kellemes.

Neveld arra, hogy tegyen el maga után mindent, a felesége legyen szerencsés vele. A díszítést meg a ház takarítását intézd el TE! Szakíts időt rá a pasid mellett.

3nap után ne cseszegetéssel nyiss.Ülj le vele beszélgetni, kérdezd meg mit csinált hol járt amig nem voltál otthon.

De ne számonkérve.

A karácsonyi díszítés a te mániád, oldd meg.

A borotválkozás meg....abszolút az ő dolga.

17 évesen a fiamnak ricinus olajat kellett vennem, azzal kenegette a szakállát, hogy nőjjön...

És igazából ha lelépsz 3 napra téged érdekel valami?Miért várod el, hogy őt érdekelje?

Sokkal lazábban kell kezelni a dolgokat mert tényleg ilyenkor tud megromlani a kapcsolat.

Először is, a szakállába ne köss már bele! Az ő döntése, hogy szőrös-e az arca vagy nem. Maximum egy félmondattal megemlítheted neki, de nem számonkérő stílusban, hogy szerinted jobban áll neki, ha nincs szakálla, de ennyi. Nem normális, hogy többször ráparancsolsz, hogy borotválkozzon meg. Mégis miért? Mert neked nem tetszik így? Mit szólnál, ha ő szólítana fel téged naponta többször, hogy menj már el fodrászhoz, és csináltass a mostanitól teljesen eltérő frizurát, ő majd megmondja, milyet?

Ha esetleg attól félsz, hogy az iskolában ápolatlannak tartják, megszólják miatta, teljesen alaptalan a félelmed - most divat a borosta, szakáll már a középiskolában is, nagyon sok 17 éves próbálkozik már a növesztésével.

Nem a legszebb stílusban szól neked vissza a fiad, ez tény, de azt megértem, hogy mérges rád.

Azért az ideális felállás az lenne, hogy a gyerek együtt él otthon az anyjával és az apjával. Neki ebből az apai rész rögtön kiesik. Oké, hogy jó a kapcsolatuk és találkoznak, de hétvégente (és gondolom nem is minden hétvégén) találkozni vele, vagy együtt megélni a mindennapokat, az nagyon más dolog. Ezzel nem a válást akarom elítélni, vagy kritizálni, vagy beleszólni, megesik sokakkal, és ha válni, kell, akkor válni kell, még mindig jobb megoldás, mint bentmaradni egy mérgező házasságban. De meg kell értened, hogy a gyerek életében ez egy törés volt, akkor is, ha látszólag nem viselte meg.

Ehhez jön még hozzá, hogy te is napokra "eltűnsz". Ne érts félre, normális dolog, hogy van új párod. Az is érthető, hogy inkább nála találkoztok, mert nálad ott van a fiad és a nagyszülők, nyilván kevésbé lenne kényelmes kerülgetni egymást. De próbáld a fiad szemszögéből nézni a dolgot: az apja elment, az anyja is rendszeresen "otthagyja" napokra.

Több fontos kérdés van, amiről nem írtál. Amikor elmész napokra, ki csinálja otthon a házimunkát? Készít neki valaki kaját, vagy neki kell? Ki mosogat, takarít?

Mert ha ő csinálja ezeket, akkor azért eléggé kiveszi a részét a házimunkából. És tökre megértem, hogy elege van abból, hogy te napok után hazajössz, és ahelyett hogy csinálnátok valami jó kis programot vagy leülnétek beszélgetni, te csak szórod rá a feladatokat. A karácsonyi díszek leszedése/felrakása ráadásul a te mániád, szerintem ő jól meglenne nélküle, gondolom az jár a fejében, hogy a te extra igényeid miatt is neki kell dolgoznia.

Amúgy nem is olyan rossz a helyzet, mint sok más kamasz esetében... azt írod, a szobáját kitakarítja. Hidd el, sokan még ennyit sem tesznek meg. Az autódat is lemosta "kis morgás" után. Morgott (jogosan, hogy hazajössz és egyből feladatot adsz neki), de megcsinálta. Hidd el, már ezzel többet tesz, mint sok korabeli fiú, te viszont valószínűleg úgy szólsz be neki, mintha soha semmit nem csinálna. Ez is idegesítheti. Más kérdés, hogy szerintem is normális, ha kiveszi a részét a házimunkából, de lehet hogy pl. a barátaitól nem várja ezt el a családjuk, tudja hogy az osztálytársai úgy élnek otthon, hogy még a saját szobájukat sem kell kitakarítaniuk, ő meg azért mégiscsak hozzátesz a házimunkához, de csak a folyamatos csesz*getést kapja tőled.

Mennyire ismered egyébként a gyerekedet? Azt írod, megpróbálhatna "kicsit úgy tenni, mintha érdekelné őt valami." Biztos vagy benne, hogy nem érdekli őt semmi? Mennyit szoktatok beszélgetni? Mennyire ismered a barátait? Azt, hogy mivel foglalkozik a szabadidejében, miket néz az interneten? Hogy tetszik-e neki egy lány? Hogy érzi magát a suliban?

Lehet, hogy több téren is gondjai vannak, ezért is ingerült.

A nagyszülőkről sem írtál semmit, nekik mi a szerepük a történetben? Milyen a kapcsolatuk a fiúval? Ha csak ők vannak otthon a gyerekkel, ki végzi a házimunkát, jól megvannak-e? Ők is beleszólnak a fiú életébe, még ilyen jelentéktelen dolgokba is, mint a szakálla...? Szóval, hogy érzi magát a fiad, amikor napokig csak velük lakik együtt?

A lényeg: a fiadnak szerintem nehéz ez az élethelyzet, amibe került. Igényelné a több szülői jelenlétet, a tartalmasabb együttlétet. Ehelyett azt kapja, hogy a kevés együtt töltött időben is parancsolgatsz neki, olyanok miatt is, amihez vagy neked nincs közöd (szakáll), vagy neki nincs köze (karácsonyi dekoráció).

Végül, ha már így, ilyen stílusban, ingerülten szól vissza neked a fiad, akkor ott már mélyebb problémák vannak, nem az autómosás miatt akad ki, csak már eleve frusztrált. Én beszélgetnék vele, nagyon sokat, megpróbálnám helyrehozni a kapcsolatunkat, ez most ezerszer fontosabb, mint a rendrakás.