Hoygan békitsem ki őket?

Barátommal (15 vagyok)megesett az a dolog,amúgy 5hónapja járunk és évek óta ismerem.Ő 18éves ,apámnak megigérte hogy az még nem lessz és hogy nem ver át.Nos át nem vert itt van velem aranyos stb,na vannak gondok de az más jellegű.anyukám nahgyonszerti őt,am apu is úgy volt vele.Mikor ezt megtudta kiborult,és ellkezdte faggatni hogy szert ő engem?A barátom meg mondta szeretm de...erre igen vagy nem ?És ő nem tudom miért aztmondta nem!Na erre apám kikészült orditott vele stb Utána mondta hogy ő szeret csak vanank gondjai velem és ezt akarta elmagyarázni de nem hagyta apám szóhoz jutni.AM tudom hogy akkor nem is volt józan.Most apám akkarta ismét felkersni,hogy tusztázzák le és hogy jöhet azért hozzám,de barátom aztmondta nem fog egyenlőre semmit letisztázni,mert apám kijelentette nem akr vele többet beszélni!Hiába mondtam hogy már másképpen gondolja.Hoygan békitsem ki őket?Tudom hogy elöbb utóbb enyhülni fog a dolog de én nem szertném sokáig ezt az állapotot,igy olan rossz.Ráadásul apám fejébe vette hogy csak nálunk talhatunk hogy szem elött legyünk ő viszont egyenlőre nem akr jönni.Még szerencs e hogy anyum megértő és segit nekünk!HJát enyi bocs a hosszas és zavaros irásért,dehát úgy szeretm ,és ő oylan volt nálunk mint egy családtag.Azt azért apu sem gondolhatta komyolan hogy bejelenti,hogy ma azt akarjuk?ez spontán jött,és elmondtuk anyumnak!Meg hogy bizonyitson többet legyen velem se haverok se szórakozás,na iylen azért nincsen ő nem is oylan aki eltűri hogy parancsoljanak neki!Lehet már holnap beszélnek jobb lesz,remélem!Köszi kik válaszolnak!