Lányos anyukák! Lányotokat hány éves korában vittétek először nőgyógyászhoz és miért volt rá szükség?

Én sem anyaként írok, én 14 -15 éves voltam, amikor anyukàm elkísért, mert volt egy gyulladásom amit a tampon hasznàlat okozott. Jeleztem anyunak, hogy valami nincs rendben, és az ő nőgyógyászához mentünk el, be is jött velem. Az orvos is aszerint vizsgált meg, hogy szűz voltam még, tehát semmi kellemetlenséget nem éreztem, és trauma sem ért. Aztàn 17 éves voltam amikor elvesztettem a szüzességem, nem sokra rá töltöttem a 18-at, magamtól mentem el, és csináltattam rákszűrést, rutin vizsgálatot, és fogamzásgátlót irattam.

Szerintem ha természetes módon van kezelve a nőgyógyászati vizsgàlat, mint ami valójában, ténylegesen egy természetes dolog, akkor nem fog aggódni, és oka sem lesz félni tőle.

Én egy erős antibiotikumtól kaptam el egy fertőzést 16 évesen. Velem bejött anya, de bejelentette apának, tesómnak, meg utána a gyerekorvosnak is... Ez nagyon rosszul esett, mert apa gúnyolódott velem miatta, hogy a p.csádat mutogatod stb.

Elég rossz élmény volt, ha kolkégista lettem volna, be sem avatom anyát...

Ha panasz van, rendszertelen menstruáció, fertőzés akkor kell, de tiniként különven felesleges.

Én először 23 éves koromban voltam, mert szexuálisan nem voltam aktív addig, előtte meg nem éreztem szükségét. Így azért már hallottam dolgokat, utána tudtam olvasni, és nem misztifikáltam soha semmi ilyesmit túl (nem féltem sosem az orvostól, nem éreztem azt cikinek vagy kellemetlennek, hogy berakjanak a nemi szervembe vmi műszert, ha annak megvan a célja, tehát az egészségem megőrzése). Az orvos neme nekem nem számított.

Kamasznál már más kérdés, akkor szinte minden dolog kellemetlen és kínos :). Szerintem tudatosítani kell benne, hogy ez az ő érdeke (egészségügyi szempontból - és itt ugye a látogatás okától függően elmagyarázni, hogy miért... pl. ha foggátlót akarnak felíratni, akkor fontos, hogy a szervezetének megfelelőt írják fel, ha más egészségügyi okokból, akkor ezért meg ezért...).