Lányos anyukák! Lányotokat hány éves korában vittétek először nőgyógyászhoz és miért volt rá szükség?

Még nem anyaként válaszolok, hanem fiatal felnőttként. Engem anyukám sosem vitt el, sosem mondta, hogy kellene, sőt, ő is viszolyog a nőgyógyászoktól és ezt gyakran mondogatta előttem is. Nem vallási megfontolásból, de nekem fontos volt, hogy a férjem legyen az egyetlen férfi az életemben, szóval az esküvőig nem is volt szükségem rá, utána viszont mindig csak halogattam. Végül 6 év házasság után, kezemben a 2 csíkos terhességi teszttel indultam életem első nőgyógyászati vizsgálatára, és azt kell mondjam, így, ilyen formában ez nekem tökéletes volt. Nem volt felesleges, nem volt stressz, láttuk a babánkat, hallottuk a szívdobogását. :) Csodás élmény volt, azóta sincs semmi bajom, ha menni kell.

Ettől függetlenül, most, hogy tudom, hogy kislányunk lesz, én valószínűleg másként fogom csinálni. Irreális volt a félelem, amit anyukám belém ültetett, őszintén szólva én még csak kellemetlenül sem éreztem magam, hiszen annyi pi... khm. nőt lát a doki a nap folyamán, hogy tök mindegy neki, nekem éppen milyen. :D

Szóval bár nekem a terhesség miatt lett jó élmény az első, meg azóta is az összes, úgy gondolom, a megfelelő felkészítéssel én el fogom vinni a lányomat 14-15 éves kora körül.

Magam sztorija: ha jól sejtem a menstruáció után egy két évvel valami miatt kötelező volt. Vagy ajánlották? A lényeg hogy el kellett mennem hogy meglegyen az első vizsgálatom, minden rendben van-e.

Anyum elkísért, be is jöhetett. A doktor pasi volt, de nekem nem számított.. Az volt kiakasztó, hogy a doki elkezdte anyumnak! mutogatni, hogy igen teljesen érett stb stb. Persze anyu nem tudta hogy ez zavar engem. Hát mai napig nem felejtem el... Ha teheted, a lányod mellett legyél és ne éreztesd vele hogy egy kirakati majom 😄

Sosem vitt anyukam. En mentem 30 evesen eloszor.

Miert kellene " vinni " , ha nincs semmi baja ?

Én is fiatal nőként írok. Anyukám nem vitt. 15 évesen gombám és bakteriális fertőzésem lett, már érezhető szagom volt, akkor bejelentett anyukám egy nemibeteg gondozó doktornőhöz magánban. Szűz voltam akkor még, szóval nem nemi úton kaptam el...

Aztán az iskolában mindig szó volt róla, hogy kell a lányoknak nődokihoz menni, mert fontos vizsgálatokat csinál. 17 évesen mentem, aztán csak megnyomogatta a hasam, meg hüvelyvizsgálatot csinált és kenetet vett le. 1-2 perc volt az egész vizsgálat, aztán azt se kérdezte meg, hogy van-e valami panaszom. Nekem ez volt az első nőgyógyászati vizsgálatom.

Nekem rossz élmény volt a nemibeteg gondozó doktornőnél a vizsgálat, és utána a nőgyógyász is. Most már a 2. terhességemnél tartok, most már nekem is tök természetes, hogy "turkál" bennem egy-egy doki.

A fertőzés miatt pont egy női orvosnál voltam, így is rossz volt, tehát mindegy lett volna az is, ha férfi.

Akkor kell elmenni, ha panasz van, vagy megkezdődik a szexuális élet. Előbbi esetben mindegy, hány éves, utóbbiban meg nem kell anyai kíséret. Én gimnazista koromban szívesebben mentem barátnővel, egymást "kísértük". Én pl. világ életemben viszolyogtam a női nőgyógyászoktól.

Én semmi esetre nem stresszelném, traumatizálnám ezzel gyerekként (16 év alatt), ha nincs panasza, vérzése rendben van. Ez egy nagyon szenzitív, szégyenlős kor, szerintem csak rutinból, szűzen teljesen szükségtelen.

Én 20 évesen voltam először és panasszal mentem. Bartholin mirigy tályogom lett.

Előtte se meg azóta se volt se gombám, se fertőzésem.

Szexuális élet megkezdése előtt szükségtelen ha panaszmentes az illető. Panasz esetén meg értelemszerűen amikor kialakul valami probléma.

Szexuális élet megkezdése után viszont az évente egyszeri szűrés ajánlott.

Én sem anyaként írok.

Egyedül voltam először 16 évesen, rendszertelen mensi és durva pms tünetek miatt. Fiatal, -akkoriban frissdiplomás- nő az orvosom. Nagyon kedves volt, kommentálta hogy éppen mit fog csinálni, milyen érzés lesz. Kényelmesen éreztem magam, nem volt rossz élmény.

Anyukámmal nem volt akkoriban jó kapcsolatunk. Tini koromban nem mesélt a női dolgokról, így önállósodnom kellett. Ő viszolyog a nődokiktól és többször mesélte már, neki milyen rossz volt először nőgyógyásznál. Nem is jár. Én kétévente járok ellenőrzésre ill ha valami gond van.

Ha semmi különösebb panasza nincs a lányodnak, felesleg elvinni. De ha elmúlt már 16, ne erőltesd rá, hogy te is bent legyél vele. Meg azt is tőle kell megkérdezned, hogy nő vagy férfi orvosnak örülne inkább. Van jó férfiorvos és szörnyű nő nőgyógyász is.

Én a saját orvosomat ajánlanám a lányomnak.

Velem beszélgettek róla kiskamaszként, hogy minden nőnek menni kell, ha először megjött neki. Még úgy-ahogy a vizsgálatokról is felvilágosítottak (anyám és nagyim vegyesen), de nekem ettől csak baromi félelmem lett. Pl. mikor legelőször megjött, emiatt nem is mondtam el otthon.

Aztán később ez valahogy elsikkadt. Mikor nagyobb kamasz voltam, akkor párszor elhangzott, hogy illik ám elmenni, de a "mindenkinek kell ha már menzesz van" átalakult "fontos hogy járj ha van párkapcsolat" dologgá. Nem voltam pasizós kamaszként, úgyhogy teljesen kimaradt, felnőtt fejjel meg nyilván már nem fogott kézen anyám.

23 voltam, mikor végül elmentem, cikluszavarok miatt (kb. sose volt rendszeres, 2-3 havonta jött csak meg), és addigra jutottam el odáig, hogy oké ez már az én érdekem. De kb. 18 éves korom óta motozott bennem az igény, csak sztk-hoz nem, mert rossz a híre, magánra nincs pénz...

(Anyámé valami elvakult vén fószer volt, aki kb. erkölcsi kiselőadást tartott még neki is, hogy minek a fogamzásgátló, szégyellje magát ha nem akar gyereket és úgy szexel, szóval ő nem volt opció.)

Gyerekként az első infóknál én azt mondtam, csak nőhöz járnék, felnőttként azt mondom, nőhöz sose mennék.

Ha kamasz gyerekem lesz, akkor a sajátomhoz vinném elsősorban, vagy ha az nem opció, akkor megkérdezném, ő férfiban vagy nőben bízna-e jobban.