Vannak hasonló fiatalok a környezetetekben? (Hosszú kifejtés)

Szerintem is nagyképű vagy, nem vagy több másoknál, nem vagy különc. Ha vennéd a fáradtságot, és megismernéd a korosztályod, rájönnél, hogy aki bulizni jár, azok között is van, aki versenyszerűen vív, vagy sportol. Olyan is van, aki otthon prog.hut olvas és profin saját játékot fejleszt. Olyan is akad, aki animerajongó és önszorgalomból japánul tanul.

Nincs olyan, hogy mindenki egyforma, te pedig nem. Olyan van, hogy te nem beszélgetsz velük, nem ismered meg őket, nem nyitsz feléjük, mikor 2 különböző érdeklődési körű ember is barátkozhat és igazán jóban lehetnek.

Ugyan már felnőtt vagyok, de az egyik barátnőm tanyán él direkt, nem az én világom, de szeretem, mikor náluk vagyunk vagy az életéről és a terveiről mesél. A másik barátnőm karrierista világutazó, abszolút távol áll tőlem, de szintén szívesen meghallgatom és érdekesnek tartom, amiket átél. Közös hétköznapi témáink is vannak, élvezzük egymás társaságát.

Majd jövőre úgy is kezdődik a faktos korszak, gondolom magyarból mész emeltre, összegyűjtik a hasonló érdeklődésűeket a suliban, ez már egy támpont lesz. Mehetsz sulin kívüli érettségi felkészítőre is tárgyanként, aki humán területre megy, biztos ott lesz.

Egyébként a moly.hun találhatsz olyan fiatalokat, akik olvasnak.

Összvissz 2 barátom van, szóval nem akarok nagyon prédikálni a nyitottságról, de azt gondolni, hogy a hasonló érdeklődési kör megalapozhat egy barátságot.. elég naiv elképzelés.

Inkább azt figyeld, ki bánik számodra szimpatikus módon az emberekkel, sokkal többre jutsz.

Szia!

Én hasonló vagyok, de azért nem vagyok annyira olyan, mint te (bocsi, ezt nem tudtam jobban megfogalmazni).

Engem is érdekelnek a művészetek, például imádom a színházat és a színészetet, álmom, hogy színésznő legyek. A zenét is szeretem, nem csak a mai számokat (persze azok közül is sokat szeretek), hanem a régebbi zenekarok, előadók számait is szívesen meghallgatom, vannak olyanok, amiket kifejezetten szeretek. De azért akiket leírtál ebben a jazz vonalban, őket nem ismerem, meg azért a komolyzene sem a kedvencem, de ha kell, meghallgatom. Inkább a könnyűzene. Az operáért sem rajongok, de nem nézem hülyének azt, aki ilyen előadásokra jár.

Az iskolában mindig is a humán tárgyak mentek jobban, sosem volt gondom az irodalommal vagy a nyelvtannal például, a matekkal már eléggé, na azt utálom és nem megy.

Kicsit zárkózottabb, introvertált személyiség vagyok én is. Nehezen megy a barátkozás vagy a kapcsolatteremtés, ezzel sajnos erősen megküzdök. Az emberek csendesnek hisznek, amit utálok, de igazából csak nem ismernek igazán. Ha látnám, hogy érdeklődnek irántam vagy odafigyelnek rám például az osztálytársaim, akkor tudnék mesélni, beszélgetni.

Bulizni nem járok én sem (mondjuk az én koromban nem jár mindneki), nem is iszom, nem dohányzom, de ismerek olyanokat, akik igen.

Én is szeretem az elegánsabb ruhákat, csak sajnos ritka az alkalom, amikor fel tudom őket venni. Suliba többnyire nem öltözködöm sportosan, de azért néha úgy is szoktam, de kedvelem a nőiesebb felsőket, pólókat, szabásokat, cipőket, és már így sem lesz a megjelenésem olyan sportos vagy átlagos. A magassarkút is szeretem.

Színházba pl imádok kiöltözni.

14 és fél éves lány vagyok.

14-es vagyok.

És van még 1-2 osztálytársam aki ilyen vagy hasonló.

Az egyik fiú, ő is elegánsabban öltözik, művészi, szereti a régebbbi zenéket, a bluest, de szereti a filmeket is, könyveket, mindent, ami művészet.

A másik egy lány, akit sokan hülyének néznek, mert furának találják. Rengeteget olvas, klasszikusokat is, majdnem mindent ismer.

Nekem egyáltalán nem tűnsz nagyképűnek, sőt pont hogy elfogadod mások véleményét és igényesnek tűnsz. Szerintem semmi gond nincs veled, ne aggódj. Te ilyen vagy. Kicsit nehezebb az olyan embereknek, akik nem ezek az "átlag tinédzserek", de ez van, így is boldogulni kell valahogy. Örülj annak, hogy normális vagy, okos, művelt és igényes.

Amíg nem nézel le másokat és meghallgatod őket is, nincs ezzel semmi baj.

Remélem majd te is megtalálod a helyed, lesznek hasonló érdeklődésű barátaid és barátnőd!

Nem tudom miért tekint mindenki nagyképűnek, de ezek szerint, aki nem megy el péntek éjszakánként inni az már fellengzős hogy nem tesz ilyet...

Bár a "Kizárólag azzal állok szóba, akik intellektuálisan normálisnak tűnnek és érdemi diskurzust tudok velük folytatni." mondat elég übermensch lásd be. Az emberek nehezen dolgozzák fel hogy vannak akik nem akarnak bulvári témákról beszélgetni primitív szinten, hisz az olyan jó :3

Engem sem vonz az ilyesmi, de nekem szerencsém hogy 'nem néznek ki', mert nagyon simulékony tudok, lenni. Annyira mondjuk már nem érdekel többiek véleménye ill. társasága.

Na jó, az öltözködésem néha kinézik, a bátyám is mindig furán néz rám, de nem tehetek róla hogy nem hallott még a 'stílus' kifejezésről.

Mint téged engem is vonz a művészet, illetve a tudomány, csak gyakran ez a felszínig terjed csak, és nem marad meg az érdeklődésem hogy belemélyedjek.

Megértem hogy nehéz barátságot kialakítanod, ilyen beállítottsággal, főleg ebben a korban. Szerintem ez idővel javulni fog, bár nekem szerencsém volt hisz 3 csodálatos ifjúval járok egy osztályba, akik már a kezdetektől szellemi pallérosaim voltak. De ne csak a korosztályodba keress barátokat. Én hamar összebarátkoztam a történelemtanárommal lévén hogy hasonló az érdeklődési körünk, és az intellektuális nívónk is(csak ő ezerszer műveltebb). Előbb vagy utóbb biztos fogsz találni egy barátot akivel nagyban hasonló lesz az érdeklődési körötök hidd el annyira nem vagy különleges :D

De tényleg vigyázz ezzel a nagyképű dologgal, hisz ez sokaknak visszatetsző lehet, még ha te nem is úgy gondolod ahogy ők megértik majd... Nem mondom, hogy nem vagy jobb a többieknél és vegyél vissza, csak óvatosan a szavakkal!

Szia, nagyon örülök, hogy nem vagyok egyedül, szinte az egész igaz rám amit leírtál...kivéve a klasszikus zene.mert ének-zen tagozatos iskolába járok, és tüladagolják a művészettörténelem ezt a részét. De olyanokkal is ami nem iskolába való. Mozar és Beethoven életének sötét oldala hallatán én már nem akartam hallgatni a műveiket, bár mindig is érdekelt ez a belső hallás amit Beethoven alkotott magában

14/L