Anyukák, ti mit szólnátok hozzá, ha a 15 éves lányotok ott akarna aludni a barátjánál?

Komolyan elborzaszt sokak gondolkodásmódja, érvelése. Itt alapvető kulturális problémák vannak, ami bizony rettenetes konfliktuskezeléshez vezet.

Én nem értek egyet a kategorikus tiltással. Nem balhézni, kézivezérelni kell, hanem bizalmat kiépíteni, beszélgetni, példát mutatni, szeretni, felvilágosítani, rávezetni, tapasztalatot, érzéseket megosztani. Meggyőződésem, hogy így is lehet késleltetni, ha a szülő nem hanyagolja el a gyerekét. De ha csak annyi telik tőle, hogy kinevesse, balhézzon, egyszerűen tiltson, bezárjon, eltiltson... akkor elvágja magát. Szerintem megfelelő kommunikációval el lehet érni, hogy a gyerek maga jusson el arra a következtetésre, hogy korai. Viszont ha már szóba kerül, akkor mindenképpen kell beszélni az óvszer fontosságáról, terhességről, nemi betegségről, felelősségről és szépségről is, és nem balhézni, ha van nála gumi.

Az is szomorú, hogy sokan itt amikor egy 15 éves lány szexuális vágyáról írnak, akkor már csak a r|b@ncozás, az össze-vissza kefélés és egyéb stigmák frázisok jutnak az eszükbe. Így nem csoda, hogy indulatokat ébreszt a szülőben a dolog, holott lehet, hogy két éve tartó első szerelem, stb.

Én 15 évesen vesztettem el a szüzességem egy 26 éves férfival. Édesanyámmal sosem volt felhőtlen a kapcsolatom, sűrűn leszidott, mindig megbántam ha valami elmondtam neki, mert nem úgy reagált ahogy az a lelkemnek jó lett volna, tudjátok kedvesen, megértően, figyelmesen. Amikor összejöttem ezzel a férfival tiltani akartak tőle, nem támogatták, főleg édesapám. Megértem, féltett.

Titokban találkozgattunk egy hónapig, majd titokban összejöttünk. Azt mondtam sulis buliba megyek, oda mindig engedtek, közben vele találkoztam. Nem siettünk el semmit, 1 hónap alatt csak pár ölelés, kézfogás volt. Gyönyörű volt, lassú, hagytuk kiteljesedni. Tiltottak tőle de megtörtént, szerelembe estünk. Később kiderült hogy egy rokon mondta édesapámnak hogy ne tiltson, úgy is megtesszük, találkozunk, csak nem mondjuk el. Így is volt az elején. Amikor összejöttünk aznap este elszaladt velünk a ló. Megtörtént az első csók, majd a második, harmadik...Hideg volt, rám adta a kabátját (nekem is volt felsőm de úgy éreztem hülyén áll ezért nem vettem fel), és mivel ő is fázott, szeptember végén, bebújt a kabát alá, vagyis a kezeit betette, a derekamra. Szégyellős voltam, zavarba jöttem..Simogatott, csókolgatta a nyakam, magához húzott. Majd az első csók..

Benyúlt a felsőm alá, csak lágyan, mindig egy picit mozdulva simogatta az oldalam, hideg kezeivel a hátam, hasam. Nem sietett, nézte a reakcióimat. Éreztem hogy vágyik rám, én is vágytam rá. Majd volt egy olyan mondata, hogy "Szívesen mennék lejjebb is, de nem akarok sietni". Akartam, hogy lejjebb menjen, simogatta a lábam, combjaim, fenekem. Imádtuk egymást. Lehet gyors volt, de érzelmes, addig nem nyúltunk egymáshoz, csak keveset és lágyan, az érzelmekre koncentráltunk.

Aztán a szüleim úgy ahogy elfogadták. Édesanyámnak felhoztam nagyjából egy hónap után, hogy mi lenne ha lefeküdnénk, mit gondolna, egyebek. Hát, mondta hogy inkább ne, várjunk még vele pár hónapot, meg hogy miért akarnám, ne tegyem.

Egy szombat délután átmentünk hozzájuk. Mindketten tudtuk mi fog történni. Beszéltünk róla azelőtt este, megvette az óvszert. Megbeszéltük hogy csak akkor ha mindketten szeretnénk. Kérdés nélkül megtettük.

Nem aludt akkor még nálunk, másfél hónap után történt meg. Édesanyámnak azóta se mondtam el, pedig megkérdezte már sokszor. Azóta eltelt lassan egy év, még mindig együtt vagyunk, 2-3 hónap után már nálunk aludt. Édesanyám teljes mértékben kiakadna, fogamzásgátlót írattatna fel, pedig megbeszéltük hogy nem akarunk azzal védekezni. Minden hónapban nyaggatna hogy megjött-e és egyebek. És igen, ameddig tudom azt fogom mondani hogy nem. Védekezünk, figyelünk mindenre, sosem volt baj.

Szóval ennyi. Normális lány vagyok, nem fekszem össze mindenkivel, párkapcsolaton belül szerelemből vesztettem el, édesanyámnak mégsem mondtam el, mert tudom mit reagálna, mert tudom nem engedné. Nem kell ott aludni senkinél, amúgy is megtörténik ha akarják.

Azóta mellettük, egy ajtó választ el, és úgy is csináljuk. Tehát ennyit a normális lányokról akik soha senkivel és azonnal elmondanák és a tiniri.bikről. Normális lányként nem mondanám el. A szülő miatt.

Én megengedném...Az hogy valaki megbízik a gyerekében az nem azt jelenti,hogy mindent rá is hagy a gyerekre...

Sajnos már nem azok az idők vannak,mint régen!a mai fiatalok gyorsabban érnek!Ezzel a szülő nem tud mit csinálni, a gyerek jár közösségbe, vannak barátai.Az ideje nagy részét velük tölti,egymáshoz kezdenek "hasonulni"...ezért vagyok én is inkább a kommunikáció híve...én borzalmasan érezném magam,ha a gyerekem kijátszana,de attól méginkább,ha úgy esne át élete egyik legfontosabb pillanatán (első szeretkezés),hogy nem készítettem fel a dolog veszélyeire..(nemi betegség,nem kívánt terhesség és nem utolsó sorban az érzelmi részére)...Például szerintem azt a lányt,akinek "titkolnia kell" a szülei elől a dolgot előbb tudják érzelmileg is kihasználni...De nem ragozom túl..nekem ez a véleményem!

Igen, az előttem szóló jól rátapintott. A szülő-gyerek kapcsolatot is ápolni kell, a bizalmi viszonyt erősíteni. Lehet és kell is felvilágosítás, de ha ez csak úgy és akkor történik meg, ha a gyerek már menne a barátjához éjszaka, az régen rossz. Kínos lenne a szülőnek a gyereknek egyaránt. És ilyenkor hajlamosak egyesek a kinevetés palástja mögé bújni, holott csak arról van szó, hogy ők maguk is sérültek.

Ha gyerekkortól kezdve szó esne a szerelemről, barátságról, mindenről és nem kiselőadás formájában, hanem személyes vagy környezeti tapasztalatok alapján példákban, persze a gyerek érdeklődését figyelembe véve, akkor ez folyamatosan adagolva történik. Nem egy Most leülsz és meghallgatsz jellegű kioktatás lesz, amit fizikailag ki lehet kényszeríteni, de befogadtatni már kevésbé.