Szülők! Legfőképpen Anyukák! Ti hogy reagálnátok?

Szerintem csak reménykedik, hátha...

Az én anyukám később tudta meg, hogy nem az a srác volt az első, akire ők (logikusan) gondoltak. Nem csinált belőle ügyet, de apukámnak már nem meséltem erről, mert nem biztos, hogy ő ilyen jól reagálta volna le még később sem.

A te anyukádat nem ismerem. Neked kell ráérezned, mit érdemes elmondani neki és mit nem.

17 éves koromban vesztettem el a szüzességemet. Anyumnak nem szóltam róla rögtön utána, később meg úgy viselkedett, hogy azt hittem tudja. Nem tudta. Körülbelül fél évvel később elejtett egy mondatot arra vonatkozóan, hogy örülne, ha majd elmondanám neki hogy "megtörtént, aminek nem feltétlenül kellene".

Akkor és ott nagyon ciki volt, rettenetesen féltem, de helyből elmondtam.

Semmi komoly nem történt, feltette a gondolom szoksásos kérdéseket: védekeztünk-e? Védekezünk-e? Van-e kérdésem? Akarok-e beszélni róla? Megbeszéltük a fogamzásgátló kérdését is.

Ülj le vele sütizni/kávézni/mittomén, de mond el neki. Lehet, hogy amúgy is sejti, de lehet hisz még az ő kis angyalkájának ártatlanságában. Szerintem, ha elmondod, hogy te nem akartál titkolózni, csak úgy gondoltad, hogy tudja; nem lehet nagy gond. Nem fogtok erről mindennap beszélni, de én pl majd ugyanúgy aggódni fogok azon ahogy anyám tette, hogy a lányom vajon normális kapcsolatban, normálisan ismerkedett-e meg a dologgal.

Hozzátenném, azóta a szexuális életem 2-szer merült fel, mint téma. Amikor egy következő barátom mellett újra fogamzásgátlásba kezdtem és amikor elmondtam, hogy exem erőszakoskodott velem. Se előtte, se utána.