Volt, amikor kamaszkorodban nagyon összevesztél valamin a szüleiddel? Mi volt az?

*Nagyon* csak néhány dologban: nem engedték, hogy iskolát váltsak, nem egedték hogy napközben fiú barát átjöjjön (17 voltam.. "jaj mit fognak szólni a szomszédok"), nem engedtek el koncertre (ez jogos volt).

Sajnos elég konzervatívak voltak, bezzeg a fiú testvéremnek mindent szabadott.

Soha. Nézetütköztetés az gyakran volt, de amióta az eszemet tudom, nem volt itthon veszekedés. Mindent meg lehet beszélni, és mindenre lehet megoldást találni. :)

Még mindig kamasz: 16/f

Nekem elváltak a szüleim. Anyám nagyjából magasról tett rá, hogy mit csinálok. Bárhova elmehettem, azt sem tudta hol vagyok, de nem is érdekelte. Tanultam magamtól, nem kellett noszogatnia, ez sem volt konfliktustéma.

Szóval hidd el, hogy néha nem árt. Legalább érzed, hogy törődnek veled.

Jó pár.

- öcsémmel kivételeztek, tőlem túl sok mindent vártam, belerokkantam, megmondtam, hogy szerintem nem kéne (mármint sem öcsémmel kivételezni, sem irreális elvárásokat támasztani felém)

- hogy soha sehova nem engedtek el (nem hajnali diszkózásra, de délutáni sétára, kulturált házibuliba sem)

- apámmal a nagyanyám miatt, aki mindig kihasznált minket és utált, és megbántott

- amiért nem voltak hajlandó zsebpénzt adni, helyette elintézték azzal, hogy "ha kell, akkor kérj, hiszen adunk mindig", aztán úgysem adtak soha, mert "minek az neked, amire kéred", "fölösleges"... de ilyen alap dolgok, mint pl. egy finomabb illatú tusfürdő vagy egy könyv... de persze cigire, napi újságra, öcsémnek minden böffenetére volt pénz (meg rengeteg félretett pénzük volt, tisztában voltam az anyagi helyzetünkkel)

Ja, plusz ilyen alapdolgok:

- rendrakás

- miért így, úgy akarok öltözni (hozzáteszem, jóval ízlésesebben, csinosabban, nem k...san öltözöm, amióta szabadon választok, mint ahogy ők öltöztettek)

- hájas disznó vagyok, hova hízok (ők 2-3x akkorák voltak, mint én, és csak picit husis voltam, nem kövér)

- ha nem értek egyet velük, és ellent merek mondani, ment az ordítás, hogy tiszteletlen vagyok... ha elsütöttem egy viccet rájuk nézve, már tiszteletlen vagyok (irigykedve néztem a barátnőmet, aki az apjával kölcsönösen ugratta egymást, és nem pofozta fel egy ártatlan vicc miatt a gyerekét... hát sokkal jobb is a kapcsolatuk)