Nem szeretnék felnőni. Ez normális ilyenkor?
17 éves vagyok, gimis, 11. osztályos. Észre sem vettem, hogy ilyen gyorsan eltelt az idő.. jövőre érettségizek, aztán egyetemre megyek. A kortársaim mind várják, hogy önnálló életet kezdjenek, de én nem.. itthon akarok maradni, anyukámmal és a kistesómmal. Nem akarok felnőni, nem akarom, hogy bármi megváltozzon. Annyira félek. És annyira jó volt kisgyereknek lenni, egész nap csak játszani. Hétfőn, a gyerekorvosunk azt mondta, hogy igazi felnőtt nő lettem. Hát majdnem elsírtam magam. Nem akarom, hogy felnőttnek lássanak az emberek. Örökké, az a cuki kislány szeretnék maradni, aki voltam.
Utálok bulizni menni, de muszáj NÉHA különben a barátnőim megsértődnek. Ha egyemre megyek ott sokat kell bulizni.. meg pasizni.. meg minden..
Ahhhhh barcsak megallithatnam az idot..
(Telorol irtam, bocsi)
Ugyanezt erzem!
Egyszerűen nem akarom, de muszáj.
Detto:/ Tőlünk már nyolcadikban elvárták, hogy felnőttként gondolkodjunk. Nekem ezzel nem volt bajom, csak a gyerekkorom lényegesen rövid volt. 2 év és érettségi.
Csesztetnek, mert még sose volt pasim, bulik közül is csak a csajos estéket szeretem, egy-két barátnőmmel.
16/l
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!