Mikortól számít problémásnak egy 15 éves lány viselkedése?

Amikortol nem hallgat a szülőre.

Engedély nélkül elmegy, haza se jön, szülőnek beolvas, nem tanul,rossz híre van, beszűkült.

Úristen, mintha nem feleselne a kamaszok 99%-a.

Én viszonylag jól tanulok, segítek otthon, nem drágák a ruháim, nincs IPhone-om, sehova nem járok el, egész nap alig beszélek. Mintagyerek vagyok.

Az mellékes, hogy minden éjszaka álomba bőgöm magam és már konkrét tervem van, hogyan fogom megöli magam úgy, hogy balesetnek tűnjön.

Na, nem lenne jobb, ha ehelyett inkább egy kicsit "problémás' lennék?

Bizony, a mérték a gond.

Voltam én is bulizni kamaszként, sokszor nem is oda és nem is azzal, akivel mondtam. Ittam is, néha részegen mentem haza. Suliban dohányoztunk, diáknapon csempésztük be a piát, sőt volt, amikor lyukas első óra helyett is kocsmába mentünk, és igen jó hangulatban érkeztünk az iskolába. Értsd: reggel fél9re ha nem is dülöngélősen, de részegek voltunk :D Osztályfőnök mondta is, amikor meglátott minket (ő volt aznap az ügyeletes a bejáratnál lévő folyosón), hogy azonnal takarodjunk be a terembe, mert bár nagyon viccesek vagyunk, de szinte kondenzcsíkként húzzuk magunk után a piaszagot, és jobb, ha nem találkozunk másik tanárral :D

A szüleimmel szemben viszont sosem voltam tiszteletlen. Soha. És nem azért, mert féltem, hiszen szerető, rendezett környezetben nőttem fel. Nem azt mondom, hogy nem veszekedtünk!! Nyilván volt sok "nem hiszem el, hogy nem engedsz el a buliba" vita. De sosem engedtem meg magamnak azt a bizonyos pökhendi, bicskanyitogató stílust. Mert a legnagyobb vita hevében is tudtam, hogy azt nem érdemlik meg, és azt is felfogtam, hogy nem direkt akarnak velem gonoszkodni.

Ez az, amit sok tini nem fog fel: nem direkt kicseszés, amit a szülő tesz. Ha megkér, hogy segíts neki hosszabban, de te éppen óriási beszélgetésben vagy benne, akkor ne annyi legyen a válasz, hogy "haggyámá", hanem állj oda elé. Kérdezd meg, mennyire sürgős, mert te most benne vagy valamiben, ha lehet egy óra múlva kezdjétek inkább, de ha azonnal kell, akkor is kérsz 10 percet, hogy elköszönj. Ennyi. Simán kapsz időt, sőt a halasztásban is benne lesznek, ha nem a feleselést és a kibújást látják, hanema kompromisszumkészséget.

Nagyon le lettem pontozva, de szerintem nem normális dolog ha 14-15 évesen egy lány már a barátjával él. Nekem sem az volt a fő problémám, hogy volt barátja (bár szerintem azért ahhoz is fiatal volt az említett lány)

De ha szerintetek normális, legyen úgy!