Egy 15 éves kamasz magunkhoz költöztetése mennyire meggondolatlanság?

Unokahúgomról van szó, nemrég kezdett el Pesten tanulni középiskolában. Félévkor váltott iskolát, most kollégiumban lakik. De nagyon nem szereti, én nem is értem, hogy gondolta akár ő, akár a szülei, hogy ez neki megfelelő.

Nehezen alkalmazkodik, válogatós, néha elég nehéz eset. Az első héten még tetszett neki ez az egész, hogy kolis, szabadabban mozog valamennyire, de most hívott fel az anyukája, hogy nagyon utálja az egészet, nem is akar visszajönni Pestre most... Viszont a középiskolát meg szereti, ezért megkérdezték, nem-e élhetne nálunk. Mondták, hogy fizetik a rezsi ráeső részét, nem kell anyagilag sem támogatnunk, meg semmi. Nem is a pénz a gond, hanem hogy 15 éves, azért csak kell rá figyelni, hozni-vinni.

Nekünk meg itt van egy 1 év alatti baba, sokszor megyünk utazni, wellnessezni is. Ahová ő ugye nem tudna mindig jönni, mert annyit nem maradhat ki az iskolából, de itthon sem hagyhatjuk napokra. De közben tényleg mi vagyunk az utolsó esélye és a házban megoldható lenne neki egy külön lakrész (nappali, saját fürdő, hálószoba). De a barátnőim szerint ezzel csak gond lenne, mert olyan lenne, mintha lenne még egy lányom...