Zárkózott lennék? Lehet valamit tenni ellene?

Ismerős, totál ilyen voltam. Általánosban is, de gimiben is egy jó darabig. Közel egy évbe telt, mire tovább jutottam a beszélgetésben a "üdv! Volt házi? Kösz." vonalon. Aztán többé-kevésbé sikerült beilleszkedni (nem tettem érte valami sokat, de elég nehéz éveken át úgy ugyanoda járni napi 5-6 órában, mint 20 másik ember, anélkül, hogy beszélnél velük). De valahogy sosem lettem teljesen a csapat tagja, mindig elkülönültem. Egyetemen sikerült először tényleg egy barátot szerezni, szóval most megvagyok, mint hal a vízben. :)

Ami gondod szvsz, az az általános önbizalomhiány. Nekem is ez volt a legfőbb gondom, általánosan anno az ofőim ki nem állhattak és megkeserítették az életem, a visszahúzódó jellemem pedig az osztály kihasználta és egy idő után első számú célponttá léptem elő. Aztán gimiben tanulmányilag egyre sikeresebb lettem és tanári, valamint osztálytársi részről egyaránt elismertek ilyen téren. Megszűntem célpont lenni, ezzel párhuzamosan pedig kezdtem elhinni magam is, hogy mégsem vagyok én akkora vesztes, mint amekkorának korában tartottak (illetve tartottam magam). Mire végeztem a gimiben, már fel mertem emelni a hangom, kiálltam magamért és az utcán is egyenesen, határozottan megyek már. Továbbra is pesszimista vagyok, néha rohadtul hajlamos vagyok elkeseredni és utálni a világot, de általában véve mégis ég és föld a helyzet tíz évvel ezelőtthöz képest az önértékelésemet tekintve. Csak önbizalom kérdése, semmi más. Szvsz legalábbis.

f/20

Én is hasonló vagyok,mint te.És ez nekem is eléggé megnehezítette a beilleszkedést az új osztályba:Seleinte még voltak is barátaim,de az sem tartott sokáig:Slett az osztályból két barátnőm,az egyik már mondhatni a legjobb barátnőm,de a többiekkel nem vagyok igazán jóba...ha beszélnek vmiről,akkor vagy nem tudok mit hozzászólni,vagy ha próbálnék is bekapcsolódni a beszélgetésbe,nem nagyon foglalkoznak velem:Smég kb az év közepén bántottak is ezért,mert látták,hogy velem meg lehet tenni.pedig tudnék én határozott is lenni és elküldeni őket a p*csába...csak nem mertem:Sez is főként az önbizalomhiányom miatt volt.de én észrevettem magamon,hogy inkább nagyobb csoportokban vagyok zárkózott(az osztályban 40-en vagyunk),de amikor csak az osztály egyik fele van bent,vagy kevesebben vagyunk,akkor könnyebben hozzászólok a dolgokhoz,meg bekapcsolódok a beszélgetésekbe.csak az zavar,hogyha megismernének,akkor rájönnének,hogy én nem olyan vagyok,mint amilyennek gondolnak.a családom meg a barátaim aranyos lánynak tartanak,meg jószívűnek..mindig próbálok mindenkinek segíteni..:)dehát ez van,talán majd egyszer jobb lesz:(

15/L

Nem túl kellemes belátni, de a leírás rám is illik.

A választ azonban egyértelműen tudom: igen, zárkózott vagy.

24F