Kamaszok! Hogyan viselitek azt, hogy nincs saját szobátok, és az ebből adódó nehézségeket?

1 éven keresztül laktam egy szobában édesanyámmal és egy ágyban is aludtunk. 15 éves voltam. Visszagondolva viszonylag jól viseltem, de csak mert mindketten igyekeztunk sok időt máshol eltölteni (neki is volt barátja, nekem is). Viszont a magánszféra hiánya nagyon rossz volt. Elmondom, az idegesített a legjobban, hogy az egész szobában 2 polc volt, ami csak az enyém és amin az apróságaimat tarthattam és természetesen anyámnak állandóan hozzájuk kellett nyúlkálnia/átrendeznie őket.

Hálistennek testvérem nincs így se ezelőtt, se utána nem kellett osztozkodnom a szobán senkivel.

Ja és akármikor hazamehettem volna a saját 18 négyzetméteres szobámba apámhoz, de inkább "nyomorogtam" anyámmal, hogy ne kelljen apámmal laknom.

L