17éves vagyok és teherbe estem hogyan mondjam el édesapámnak?

Pároddal megbeszéled hogy hozzá költözöl, béreltek egy költöztetőt ha olyan sok a cuccod és odaálltok apád elé. Közlitek vele a tényeket szépen normális hangnemben. Aztán pakoltok és mentek. Ha ennyire félsz a reakciójától akkor gondolom nem tervezet hogy elmondjátok, aztán párod elmegy haza te meg kettesben maradsz apuddal. Idővel megfog békélni. Ha egy kamasz ennyire tart a szülőtől és nem mer vele semmit megbeszélni annak oka van.

A babához meg.. hát sok türelmet, kitartást és sok boldogságot. Nem lesz egyszerű, de nem is lehetetlen. Én 19 voltam mikor az első született. Érettségit, szakmát GYES alatt szereztem. Talpra lehet állni, engem nem tett tönkre a korai baba. Ha megszületik meglátod apud is imádni fogja. Nem is beszélek neked abortuszról, mert annyira határozottan ellene vagy, szerintem bármit mondanék úgysem változtatna a döntéseden. Mindenki maga érzi melyik döntés az amivel egy életet letud élni.

Csak úgy költözhet el otthonról az apja beleegyezése nélkül, ha a pasija feleségül veszi. Addig az van, amit apu mond, mert ő a gondviselője.

Az meg nem biztos, hogy a kérdező pasija egyáltalán akarja-e a hirtelen családalapítást. Nekem úgy tűnik, a kérdező nem akarja otthagyni apukáját egyedül.

Ha a kérdező még iskolába jár, akkor suli idejére a gyerekfelügyeletet is meg kell majd oldani.

El kell mondanod apukádnak is, aztán közösen a pároddal és apukáddal átbeszélni, mégis hogyan képzelitek a jövőt. Az, hogy apukád nem szereti a kisgyerekeket, nem lehet indok, előbb-utóbb lesz neki unokája, szóval a gondolathoz hozzá kell szoknia. Abortuszra nem kényszeríthet, sőt. Ellenkező esetben szólhatna bele, ha te abortuszra akarnál menni, de ő nem egyezne bele.

Ha azzal fenyeget, hogy kirak a házból gyerekestül, akkor jól gondold meg, támaszkodhatsz-e a párodra (és az ő családjára) hosszú távon.