Szerintetek nagyon furcsa kamasz vagyok? Mi lehet a baj velem?
Bocsánat, hosszú lesz, de nem tudom rövidebben leírni, ezt ki kell adni magamból.
Nem vagyok túl szép, soha nem volt még párkapcsolatom, soha nem voltam még bulizni, nem vagyok tisztában a trendekkel, nem tudok divatosan öltözködni és valójában nem is akarok. Mondhatjuk úgy is, hogy tipikus "nyomi" csaj vagyok. Társasági életem nincs, barátaim száma egyenlő a nullával. Pedig senkivel nem szoktam szemét lenni, de egyszerűen nem vagyok szimpatikus nekik.
Az osztályomból sincsenek barátaim, bár azon nem csodálkozok. Amikor szeptemberben bekerültem egy viszonylag erős gimnáziumba, azt hittem, lesznek barátaim, de ez nem így történt. Az osztályomba (és az egész gimnáziumba) csak nagymenők járnak, akik kicsit (nagyon) el vannak szállva maguktól, és azzal akarnak jobbnak tűnni, hogy egymásnak szólogatnak be olyanokat, hogy "fel vagy mentve tesiből? milyen tápos vagy" (miközben a szóban forgó lánynak megtiltotta az orvosa, hogy tesizzen), meg "te komolyan rendes pulóvert vettél fel a kabátod alá? én évek óta csak hosszúujjúban járok" (mindezt a legnagyobb fagy közepén). Szóval ott tényleg csak a menőzésről szól minden, és ha a haverjaikkal szemben ilyen kritikusak, nyilván rólam még pocsékabb a véleményük.
Egy lány elkezdett velem jópofizni, 1-2 napig tök jóban voltunk, aztán elkezdett velem megint távolságtartó lenni, és ezt többször is eljátszotta. Nekem meg nagyon nem esett jól, hogy elhitette velem, hogy most végre lesz valaki, aki kedvel engem, utána meg egyszerűen lepattintott. Több osztálytársam is játssza előttem a jóbarátot, miközben a hátam mögött röhögnek rajtam. Ezt onnan - is - tudom, hogy egyszer véletlenül belevettek egy Facebook-csoportban, ahol igatán "jó" dolgokat írtak rólam. Utána persze el lettem távolítva, de a beszélgetést még láthattam attól függetlenül. Van 3 lány, akik meg csak úgy elkezdtek oltogatni, és hiába nem reagáltam semmit, láthatóan nem hagyják abba. És akkor még azért kaptam év végén 4-est magatartásból, merthogy nem vagyok az osztályközösség tagja. Tiszta röhej. Bocsánat, de én nem szeretnék olyan emberekkel barátkozni, akik jópofiznak előttem, amúgy meg jókat röhögnek rajtam, mindezt azért, hogy elkerüljem a magatartás 4-est. Ez olyan nagy baj lenne?
Szóval tömören fogalmazva az emberek elfelejtenek engem, vagy már zsigerből utálnak. Én vagyok az a lány, akinek egy haverja/barátja sincs. Szabadidőmben internetezek, TV-t nézek, zenét hallgatok, vagy olvasok (akár az interneten) a félhomályban a szobámban. Vagy nézek ki a fejemből. Igazából én jól elvagyok magamban, csak néha jön rám az "A r...dt életbe, valószínűleg más most bulizza szét az agyát a pasija és egy rakás barát társaságában, én meg itt gubbasztok a szobámban. Miért nem lehet normális életem?" érzés.
Egyébként nyitott és bőbeszédű is tudok lenni... ha lenne kivel. Például a neten megismertem egy srácot, aki pont annyira aszociális, mint én. Na, neki regényeket képes vagyok begépelni, mindenféle témát felhozok neki, meg sztorizgatok, leírom, mi történt ma velem, meg hogy mit gondolok a dolgokról, ő egy olyan ember, aki hasonló cipőben jár, mint én. Szerintem kedvel engm. Milyen kár, hogy 500 kilométerre lakik tőlem. Ha közel laknánk egymáshoz, talán egy haverom lehetne is, haha. Tényleg röhögök azon, hogy milyen szerencsétlen vagyok.
Szerintetek mit kéne csinálnom? Úgy érzem, képtelen vagyok normális emberi kapcsolatok kialakítására, de néha igénylem a társaságot, még akkor is, ha néha. Úgy érzem, én nem is tartozom senkihez és semmihez, mintha egy külső szemlélő lennék, aki megfigyeli a társadalmat, ám nem tartozik hozzá.
14/L
Én 13 éves vagyok de velem is majdnem ugyanez van. Talán van egy barátnőm, de ő sem az a hatalmas "legjobb barátnők vagyunk örökké és egy napot nem bírunk ki egymás nélkül", csak ha van időnk, találkozunk egy kicsit. Alsóban volt mégegy barátnőm, de azt hagyjuk, ma már nem lennénk jóban annyira. Meg ő olyan fura lány.
Az osztályban nincs egy barátnőm se, csak úgy elvagyok, ha páros feladat van, nekem jut a legnyomibb gyerek az osztályból (páros a létszám), és akkor tök rosszul érzem magam, vagy egyedül vagyok. De amúgy nem utálnak meg semmi, csak nem akarnak annyira nagyon barátkozni velem. Van talán egy évfolyamtársam akivel jól kijövök, de vele is csak sulin belül viccelődünk, beszélünk.
Bulizni se voltam, nem is tervezem. Nem vagyok az a bulizós fajta, de ha valaki meghívna, egy szülinapi buliba pl elmennék.
Barátom se volt soha, most tetszik valaki, de szerintem nulla esélye van a dolognak...sajnos.
Nem a divatot követem, bár szerintem jól öltözöm, de azt hordom, ami nekem tetszik.
Én is úgy érzek, mint te. Van amikor nem veszem észre és nem zavar, máskor meg nagyon zavaró tud lenni és vágyom baratokra, egy kis társaságra. Ez olyan rossz.
Pont ez volt velem is, amikor 14 voltam (és eltartott gimi végéig...)
Ilyenkor a legtöbben olyan gyerekesek, a többiek fölött állónak képzelik magukat a hülye beszólásokkal, pedig nevetségesek. Pl. a pulcsis példa is, kit érdekel hogy p évek óta miben jár? Járjon csak abban, és meg abban fogok, ami nekem tetszik, oszt akkor mi van?
Ilyen társasággal nehéz is normális kapcsolatot kialakítani.
Nekem az segített, hogy 17 éves korom körül rájöttem, hogy basszus már, kit érdekelnek? Az nekik az öröm, hogy engem piszkálnak? Hát mostantól nem lesz ilyen. Megleszek a saját világomban, és magasról tojok mindenkire. Nagyon magabiztosnak éreztem magam, reggel csak bementem a suliba, nem terveztem olyat hogy ezzel-azzal barátkozok, vittem könyvet, zenét, azokkal elvoltam.. Persze magányos maradtam:) többé nem szólt be senki sem, de nem is beszéltek velem.
Ha interneten jó barátokra lelsz, akkor nem reménytelen a helyzet, ott nem felejtenek el vagy utálnak meg.
Ahol most vagy, az nem a te közeged. Máshol fogsz hozzád hasonló embereket találni, nem ott. Vagy 1-2 és, és benő a többiek feje lágya.
Sajnos addig át kell vészelni ezt az időszakot. Esetleg másik suliba nem mehetsz át?
Szia!
Én ugyanebben a cipőben jártam. Az osztálytársaim rólam is írogattak csúnya dolgokat facebookon, ráadásul nyilvánosan. Már csak azt bánom, hogy nem jelentettem fel őket anno a francba :D
Röviden és tömören összefoglalva, én voltam mindenki céltáblája és durvábbnál durvább megalázások értek. Gyűlöltem suliba járni és gyakran arra keltem fel éjszaka, hogy teljes erőmből, lilulásig szorítom ökölbe a kezem vagy véresre harapdáltam a számat a szorongástól.
Én sem álltam be soha a sorba. Azt tettem ami szerintem helyes, nekem jól esik és az értékrendemhez illik. Nem ittam mértéktelenül és nem pasiztam orrba-szájba. Sajnos én eleinte nagyon szomorú és magányos voltam, mindennél jobban vágytam a társaim szeretetére. A 4 év viszont megerősített, már nincsenek irreális elvárásaim az emberekkel szemben. Nagyon jól teszed, hogy nem veszed körül magad ilyenekkel. Hidd el az ilyen nagymenők még egymást is kibeszélik a hátuk mögött. Semmit nem veszítesz ha nem barátkozol velük, ők viszont veszítenek egy jóravaló, kedves lányt.
Tudom, hogy most nagyon nehéz, de tarts ki és álld a próbát. Sajnos az iskolaváltás nem megoldás, tapasztalatból mondom. Ahogy előttem is írták, a középsulik többségében az a helyzet ami nálatok. Van néhány agresszor, sok álönbizalommal rendelkező vezér és utánuk megy a személyiség nélküliek csordája.
Amit tanácsolni tudok az az, hogy ne görcsölj ennyire rá az emberi kapcsolatokra. Foglalkozz azzal, hogy elsősorban magadat fejleszted, testileg és lelkileg. Eddz, táplálkozz egészségesen, hordj előnyös ruhákat amik neked tetszenek, olvass önfejlesztő könyveket, nézz önismerettel kapcsolatos videókat. Youtubeon is sok jó előadás van fent, pl Szabó Péter. Tehát az a fontos, hogy önmagadat tedd helyre. Ha magaddal rendben leszel, lesznek barátaid és leszállnak rólad. Hidd el, azt is tapasztaltam. Utolsó évben már rendesen szerettem iskolába járni :D Mert megértettem, hogy a külvilág egy tükör amit te hoztál létre.
A középsulis éveket arra is kihasználhatod, hogy megfigyeld az ilyen embereket, így a jövőben tudni fogod őket kezelni és jó emberismerő leszel.
Valamit azt is tanácsolom, hogy foglalkozz sokat a tanulással. Nálunk a nagymenőkkel eléggé elszaladt a ló és egyiküket sem vették fel oda ahová szerettek volna menni. Én most az ELTE-re járok.
Sok sikert és minden szépet kívánok Neked! Tarts ki!
Ugyan ebben a helyzetben voltam 12-14 évesen, most sem vagyok épp népszerű. Utolsónak választanak csapatba tesiórán amióta csak az eszemet tudom.. sajnos nem lehet sokmindent tenni ha az ember környezete dugig van bunkókkal. Idővel kinőnek majd belőle, na nem mintha rendessé válnának de ráunnak arra hogy másokat csesztessenek és ellesznek a piával meg a saját dolgukkal.
Ha szereted a videojátékokat és tudsz angolul tudok neked ajánlani jó közösségeket, én 90%-ban a neten szocializálódok. Ha pedig magyarul szeretnél beszélgetni, nekem is írhatsz nyugodtan :)
16/l
Szia.Nekem szimpatikus vagy,maradj ilyen.Kicsit hasonlítasz a régi önmagamra valamennyire.
20/L
Előző vagyok.
Bocs,azt akartam írni,hogy valamennyire hasonlítasz a régi önmagamra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!