Mit tegyek? Sírás, rossz közérzet.

Én is sajnállak, de hidd el majd az idő minden sebet begyógyít, ez most nehéz neked de hidd el anyukádnak sem könnyebb, ezért van most igazán szükségetek arra hogy megtaláljátok a közös hangot, mert ti ketten egymásra számíthattok most!

Ilyenkor, ha nagyon egyedül érzed magad, hívj fel egy barátnődet és menjetek el kicsit valahová dumcsizni, egyeteleg egy fagyit, üljetek ki valahova napozni, vagy ha nem is ér rá az illető akit felhívsz találkozni, legalább beszélgettek kicsit!

Ha pedig apukád hazajön az utazásból, neki is elmondhatod hogy szeretnéd ha többet tudna veled lenni mert szükséged van rá, biztosan megért majd és örül hogy a válás ellenére is ennyire ragaszkodsz hozzá.

Meglátod minden rendbejön, csak adj időt magatoknak és keress elfoglaltságot és amikor csak lehet, légy emberek között!

Szia!

Az én szüleim is elváltak, akkor 13 voltam. Azóta eltelt pár év, és azt hittem összeomlok apukám nélkül, nagyon apás vagyok. Romlott a tanulmányi eredményem, megszakadtak a baráti kapcsolataim, és folyton veszekedtem az anyámmal. Nem éreztem jól magam vele. Az én apukám azért mondott le rólam, mert nem tudott volna eltartani, ugyanis anyám a válás kapcsán nagyon lehúzta őt anyagilag, és talpra kellett állnia pénzügyileg. Lassanként a fájdalom csökkent, de el nem múlt. Pár év múlva megkerestem az apukámat, és boldogan mondott igent arra, hogy odaköltözzek hozzá. Ha a 14. életévedet betöltöd, jogod van a választáshoz, hogy melyik szülőddel élj. De ezt csak abban az esetben, ha apukád is szeretné, hogy hozzáköltözz. Fel a fejjel! Nem dől össze a világ. Fiatal vagy, barátkozz, tanulj, és gondolj arra, hogy neked is sikerülni fog. Keresd fel édesapádat, és ha nagyon szomorú vagy, velem megbeszélheted! Üdvözöllek, Iza