Mi a véleményetek arról, ha valaki az egész gyerek- és kamaszkorát a számítógép előtt tölti?

Azt gondolom, hogy a szülei jó nagy lököttek.

Mert az ilyen gyereket ki kell lökni az udvarra, az utcára, hogy "nézd, az ott egy felhő, nézd süt a nap, nézd az ott egy lány vagy fiú, hoppá, az ott egy bolt", csak hogy ismerje meg a nagyvilágot, ahol a való élet folyik.

Soha nem kell tiltani a gépezést, mert a mai világhoz az is hozzátartozik, de ha azt látnám, hogy a gyerekem egy virtuális világ miatt begubózik, és nincsenek barátai, nincsen halvány lila gőze sem a társas kapcsolatokról, akkor jaj...az ellen tenni kell, különben egy elég unalmas, elég terméketlen, elég érzelemmentes élete lesz annak a szerencsétlennek. Úgy pedig nehezen fog megállni a lábán a munka világában, a párkapcsolatok terén...

Bocs, az előítéletemért, de úgy látszik megjelentek lepontozni az egész nap számítógép előtt ülő, magukat még élő embernek gondoló zombik.

Nos, akkor az első válaszát lefordítom másképp: ezek szerint, amelyik kölyök egész álló nap nyomja a játékokat, netezik, nem beszélget, csak nyomkodja a gépet vagy a telefonját, az egy kiegyensúlyozott, boldog felnőtt lesz, aki helyesen fogja tudni megítélni az emberi értékeket és kapcsolatokat, annak ellenére, hogy az anyján és apján kívül mással sok interakciója még életében nem volt, és persze a szüleit is csak rövid ideig látja, pl. ameddig az anyja beviszi neki az ételt a gép elé, hogy azért csak ne dögöljön meg az a gyerek, ha már megszülte...

Vagyis ennek az életmódnak semmilyen hátulütője sincs, a világ legjobb és legszebb élményei közé tartozik, hogy egyedül ülsz a szobában, és nyomkodod a gépedet.

Annyit azért megsúgnék, hogy aki szerint ez így helyes, annak valóban tök felesleges, hogy ennél nagyobb élménye legyen. Sőt, az ilyen emberre másnak sem lesz szüksége.

én egész kamaszkoromban a számítógép előtt ültem, most programtervező informatikus szakon tanulok és suli mellett 300 ezret keresek

szerintem megérte.

Most ha fogsz egy fogyatékos gyereket és kizavarod gép elől, akkor csak ücsörög a padon, esetleg nevetnek rajta a tapasztalatlanságai miatt.

Egy normális pedig idővel úgyis abbahagyja a gépezést, illetve, a társadalmi életet részesíti előnyben.

Ha lesz következménye az még 100 másik dologra is fogható ugyanúgy.

Az első kettővel csak félig értek egyet.

Az introvertált gyerek nem fog tudni egyedül mit kezdeni magával a külvilágban, ha csak úgy a mélyvízbe lököd.

Abban viszont egyetértek, hogy kell, megismerje a külvilágot, de amennyiben egyedül ott nem boldogul még és nem érzi még jól magát, segítened kell neki ebben. Persze nem úgy, h anyuci, apuci elkíséri csajozni a pici fiát, hanem beszélgetni vele az érdeklődési köréről, problémáiról, stb, és mesélni neki a külvilágról, ötleteket adva számára a kinti boldoguláshoz.

Lehet szorongó is egy ilyen gyermek. Vagy (enyhén) fogyatékkal élő. Ők meg fejlesztésre szorulnak, szakemberektől.

Csak úgy nem tolhatod ki, h "na fiam, találd fel magad kint"... Semmi értelme nem volna, legfeljebb annyi, hogy értelmetlen kudarcot okozol számára.

Ha a szülő érzelmi kapcsolatot ápol a gyerekével, akkor az otthonülőt is képes felkészíteni a kinti életre és megszerettetni vele azt, legalább egy szintig, minimum a természet tiszteletére és szeretetére, de ahhoz is, hogy érzelmeit meg tudja élni ellentétes neművel, meg barátkozni képes legyen kortársaival.

De a szülő első és legfontosabb -egyúttal tartós és rendszeres- lépése legyen: MEGISMERNI A SAJÁT gyermeke lelkivilágát mind jobban, hogy meg tudja őt érteni, és az ő szemszögéből képes legyen megoldást találni számára az egyensúlyhoz!

Édes istenem, de utáltam, mikor kamaszként "kitettek" a ház elé, hogy "legyek kint". Minek?? Gyerekként még elhomokoztam, meg nézegettem a virágokat, de kamaszként ezen már túl vagyok, köszönöm. Bár volt életem a gépen kívül is - az olvasás :D Hozzáteszem, én simán reggeltől estig gépezek, de közben néha kimegyek az udvarra, meg kimegyek wc-re és néha még alszok is. :D Az ázsiaiak közül minden évben meghalnak páran, mert kijön egy új játék, és 24/7 a gép előtt ülnek, nem esznek, nem isznak. Ez nyilván egészségtelen, én nem erről beszélek most.

Én nagyon szerettem bent gubbasztani, és manapság is szeretek.

Következménye? Egyelőre semmi. Ugyanannyi következménye van, mint bármi más hobbinak. Írjak ki kérdést, hogy mi a következménye, ha valaki szeret origamizni?

Mindenki más és más, nem tudom miért nem lehet elfogadni, hogy valakit nem foglal le a kertben ücsörgés.

21/L

Miért hiszi itt bárki is, hogy ha "kizavarják" a gyereket, akkor csak a padon lehet ücsörögni egyedül?

Valahogy olyan érzésem van, hogy aki bent ül a gép előtt, egymagában, azt azt hiszi, hogy a világ annyi, hogy kint is egyedül vagy és ücsörögsz, nem csinálsz semmit. Mintha a gépezésen kívül nem lehetne mást csinálni.

De az is tetszik, hogy a barátaim messze vannak, ezért muszáj gépeznem. Hát... velük lehet igen. De azért érdemes lenne a közelben is barátkozni, vagy eljárni ide-oda. Az élet ne arról szóljon, hogy be vagy zárva a magad virtuális világában.

Ja, mert hogy van átmenet: lehet gépezni....miért ne lehetne? De komolyan egész nap azt kell csinálni? Kizárólag csak azt? Ugyanis a kérdés nem arra vonatkozott, hogy minden tevékenységed mellett néha gépezel is, hanem hogy csak és kizárólag azt csinálod! Ott keresed a barátokat, a játékot, a közösséget, mindent. Ez már durva kategória.

Ez nem arról szól, hogy piszkosul érdekel és végül programozó leszel. Mert van, aki egész gyerekkorában autókat szerel, aztán autószerelő lesz. Okés. Ezzel nincs baj. De ha nincs semmi életed a gyereknek, ha befordul, és csak nyomkodja a gépet, akkor ne mondjátok már nekem, hogy titeket szülőként ez picikét sem aggasztana.

9-es, egy olyan faluban élek ahol 2 óránként jár a busz és a,legközelebbi barátom is a szomszéd faluban van úgy 10-15 kilométer. Könnyű mondani hogy barátkozzak a faluban, te hogyan tennéd? kezdjek el random emberekkel beszélni a buszmegállóban? Gondolom sejted hányan fognak kettyósnak nézni.

A többi barátom se ér rá mindig, azért meg nem fogok bemenni a városba hogy céltalanul sétálgassak magammal. Szintén ugyanez otthon. Kilépek az ajtón. Lehetőségeim: A. egyedül sétálgatok mert itt kb tényleg semmi nincs vagy B. vissza megyek és jól érzem magam mondjuk egy közös LoL meccsen a haverokkal vagy mint mondom, olyan barátokkal beszélgetek akik mondjuk Dél-Görögországban élnek és nem egy félórás séta leugrani hozzájuk.

Persze, van az az elvetemült állat akinek mindennél fontosabb a kockulás de légy szíves ne tegyél minden olyan embert egy lapra velük akiknek szimplán tényleg nincs jobb dolga.