Van itt olyan szülő, akinek a kamasz gyereke falcolja az alkarját?

Én ugyan még nem vagyok szülő, de én is csináltam régebben.

19N

Én is a kamasz gyerek voltam, aki falcolt.

Személy szerint nekem elég nagy önkép zavarom volt, önértékelési problémáim, egy időben attól is féltek, hogy anorexiás vagyok. Így próbáltam levezetni az önutálatot. Még mindig könnyebb volt a fizikai fájdalmat elviselni, mint a pszichikait. Innen indult az egész. Viszont sosem csináltam valaki más miatt, csak akkor, ha magamban csalódtam, ha nem tudtam megfelelni a saját magammal szembeni elvárásaimnak, ami azért gyakori volt. 18L

Én ilyen kamasz voltam, önutálat, depresszió, kisebbrendűség érzése.. odáig fajult, hogy az iskolát is otthagytam 16 évesen. Nálam 2 oka volt mindezeknek, az első a "kapcsolatom" a szüleimmel, ami miatt már gyerekként szenvedtem, sőt ebből állt az egész gyerekkorom, a másik a hormonrendszer, anyagcsere betegségem.

Elmondta miért teszi ezt?

Beszélj vele mindenképp. Ne kérdezz rá konkrétan, ha eddig nem tetted még meg, ezután se tedd. Nekem ez amolyan támadás volt, ha valaki rákérdezett. Inkább biztosítsd abban, hogy te mindig ott vagy neki, ha kell, benned megbízhat, bármi is van, megérted, nem fogsz haragudni, ha valamit rosszul csinál. Kérdezd meg, hogy nincs-e valami, ami zavarja, bántja őt, szeretne-e róla beszélni veled vagy inkább mással.

Nekem ez segített, anyukám így állt hozzá a dologhoz. Végül szakember nélkül sikerült orvosolni a problémát, azóta pedig anyukámhoz is közelebb állok, nagyobb bizalommal fordulok hozzá. 18L