Normális az hogy egy szülő az általános iskolás gyerekével ordibál csak mert négyest kapott?

Normális az, hogy egy egy általános iskolás gyerek a szülőjét itt kibeszéli?

Normális az, hogy mi itt bujtogatjuk a szülei ellen?

Nyilvánvalóan nem ismerjük a konkrét részleteket, mindenki csak a saját sirámaival jön, a szülőt nem kérdezi senki.

Könnyen lehet, hogy az ordibálás csak megemelt hang volt, stb.

Kérdező; tanulj szorgalmasabban, és ha 4-est kapsz, ajánlj szorgalmi feladatot a tanárnak, hogy javítani tudjál.

A gyerekkel ordibálni nem normális.

Régen rossz, ha nem a tudásért tanulunk vele, hanem jegyekért.

A 4-es, szöveggel: JÓ - azzal mi a baj?

14 éves korom óta nem verekedtem, de májusban egy matekverseny döntőjekor nagy volt a kísértés, hogy egy nőnek(!) benyomjak egyet a szeme alá... kijött a 6-7 év körüli kislány a félidőben, sírva, hogy túl nehéz ez neki, erre ahelyett, hogy vigasztalta volna, kiabált, rángatta....

nekem négy van, van amelyik nagyon okos, van amelyik nem: Na és? A gyerekeim!

nem normális, de én lépten nyomon találkozok ezzel.

tegnap speciel a pár éves sírós kislánnyal anyuka ordibálva közölte, ezekkel a szavakkal, hogy ha hazaérnek kettéhasítja. hát mégjobban sírt a kicsi...

Amikor harmadikos voltam, és kaptam egy ötös alát (!), anyám kiselőadást tartott nekem arról, hogy most megindultam a lejtőn, már megint nem tanulok, és ha így folytatom, akkor ez nagyon nem lesz jó. Hatodikban amiatt nem tudtam normálisan tanulni, hogy epilepsziám lett, és percenként jelentkeztek az agyamban a kisülések (igaz, azt még akkor nem tudtuk), minden tőlem telhetőt megtettem, de akkor is párszor kifejezte a csalódását és a dühét (év végére kitűnő lettem, igaz, matekból a tanár jóindulatán múlt). Hetedikben kémiából év elején szereztem egy hátmast és egy négyest, amit utána kijavítottam, de a javítás után is végig kellett hallgatnom, hogy hát ne csodálkozzak semmin, én már eljátszottam a tanár bizalmát. Talán 10. után nem féltem 4-esnél rosszabb jegyet hazavinni. Ha emésztett miatta a lelkiismeret-furdalás, akkor nem jegyzett meg semmit, ha viszont nyugodt voltam, akkor felkavart, hogy nem tanulok, és lusta vagyok. 12.-ben meg apám azzal jött, hogy hallotta anyámtól, hogy mostanában nem szerzek valami jó jegyeket... 4,67 volt a legrosszabb átlagom. Tizenkettedikben. És a tanáraim is, amikor kaptam egy hármast (tesiből), úgy reagáltak rá, hogy "Ez mi?" meg volt, aki 12.-ben egy négyesnél is kifejezte, hogy csalódott bennem... 5.-től 8.-ig volt osztálytársaimnak nagyon kedves hobbija, hogy ha kaptam egy négyest, vagy akár csak elvétettem valamit egy dogában, egész nap emlékeztessen rá, hogy mekkora selejt vagyok. Ennek eredményeként belefáradtam mindenbe, és most azon aggódok, hogy fogom befejezni, vagy egyáltalán elkezdeni az egyetemet (most végeztem a középsulit, persze kitűnővel).

Úgyhogy a témáról személyesen az a véleményem, hogy mindenkinek, aki teljesíthetetlen elvárásokat támaszt a gyerek felé, nem érdekelve, hogy mi van, ha rámennek az idegei és az érzései, annak akadjon meg a torkán a nokedliszaggató.