Szakítani akarok, de félek belehalnék. Mit tegyek?

Túléled, és kész.

Beleragadhatsz egy kapcsolatba örökre, szenvedhetsz a másik boldogsága érdekében, de ez úgysem működne. Ha kiég a láng az egyik félben, az kioltja a másikat is.

Ha nem szeretnek őszintén, szerelemmel, azt egy idő után megérzed, még ha nem is jössz rá konkrétan a dologra. Szerinted ő nem egy olyan valakire vágyik, aki szenvedélyesen szerelmes belé?

50-50%-ban alkotjátok ezt a párost, és ha te már nem tudod beleadni a te részedet, akkor úgysem lesz a dologból semmi teljes.

Ez a kapcsolat sem a matematika, sem a szerelem törvényei alapján nem működik.

Úgyhogy fejezd be, mindkettőtök érdeke ez.

Én megértelek teljes mértékben. Voltam UGYANILYEN helyzetben, pedig mi akkor már együtt is éltünk. Úgy éreztem, hogy összeomlanék, ha szétmennénk, de közben elképzeltem mindig, hogy valaki mással boldogabb leszek. Nem volt senki konkrét, csak az érzést. Nem is bíztunk egymásban már. Nagy nehezen kimondtam, és képzeld hogy megkönnyebbültem, de iszonyatosan. Nem féltem az egyedülléttől, miután szakítottunk, és elment onnan. Önmagam lehettem, fiatal lehettem (mert az is vagyok), és azóta együtt vagyok valakivel, akit igazán szívből szeretek, és boldog vagyok vele. Szakíts! Neked lesz jobb! Ha nem rögtön, de ha ezen gondolkozol, akkor nem adok neki többet pár napnál, hogy téged is felemeljen az érzés. Hidd el nekem!

21/L