Hogyan fogadjam el a testem?

Képtelen vagyok elfogadni a kinézetem. Nem voltam kiskoromban sosem dagi de olyan nagyon vékony sem inkább átlagosnak mondanám de engem már akkor is zavart egy picit. Viszont kamaszkoromban mint mindenki mást engem is jobban elkezdett érdekelni a testem. Ekkor 13 évesen elkezdtem fogyókúrázni (a heti öt sportóra mellet,nem a sulis tesi hanem ammellet úsztam meg táncoltam is) elfogytam pár kilót és ez tetszett szívesebben néztem tükörbe már nem szorongató annyira. Na és akkor elkövettem egy nagy hibát... Még többet akartam fogyni. Ennek érdekében elkezdtem éreztetni magam az elején még nem is tudatosan, de megtagadtam az ételt és napi 200-300 kalóriájával éltem több hónapig. Amikor ezt elkezdtem voltam 160 cm és 47 kg . Ennek a "nem evésnek" az lett a végeredménye , hogy kimerült voltam es sokkal fáradékonyabb ami érthető is. Le is fogytam 41-40 kilóra és a rossz közérzet ellenére mégis jól éreztem magam mivel vékony voltam de meg mindig úgy éreztem nem eléggé voltak olyan napok is H fastoltam vagyis nem vettem magamhoz ételt csak vizet. Végül anyukám segítségével es rendkívüli törődésével kerültem ki ebből a dologból es sikerült pár hónap elteltével pár kilót rám "eröltetnie". Úgyhogy most vagyok 46 kiló de szörnyen érzem magam es undorodok mar szinte a tükörben vissza köszönő látványtól. Az a baj hogy ez behálózza a mindennapjait minden percét. Nem hagy nyugodni, főleg hogy mindjárt itt a bikini szezon. Kérlek segítsetek mert mar nem bírom elviselni magam. Most 14 éves vagyok, tudom meg fiatal de ez nem változtatja meg azt ahogyan érzek. Hiába bókolnak vagy mondják hogy milyen szép vagyok, ha én nem látom magam annak. Köszönöm ha végig olvastad, bocsi hogy hosszú lett.