Szerintetek helyes ez a hozzáállás?
Sziasztok!
Tizenegyedikes lány vagyok. Elég csendes, visszahúzódó, amolyan könyvmoly típusnak tartom magam. Sokan szépnek mondanak, modellkedni is hívtak már, ennek ellenére én nem vagyok megelégedve magammal. Jó tanuló vagyok ezért sokszor megkapom, hogy biztosan nincs életem és nem járok el sehova. Ezt természetesen olyanok állítják akik nem ismernek, ráadásul nem is igaz. Évekig szenvedtem azért mert sohasem sikerült teljesen beilleszkednem az osztályaimba, pedig imádok barátkozni és mindenről van véleményem. Teljesen kiközösítve sosem voltam, piszkáltak néha de valahogy mindig abbahagyták. Ennyit magamról.
Elég sokat csalódtam az emberekben mire tudatosult bennem, hogy legtöbbször a kedvességüknek semmi köze a szeretethez. Emiatt a felszínes, kicsinyes érdekemberektől teljesen elzárkóztam. Jelenlegi helyzetemben ez annyit tesz, hogy néhány igazi barátomon kívül senkivel sem beszélek, inkább csak megfigyelem őket és nagyon alaposan megválogatom, hogy kit engedek közel magamhoz. Ha kérdeznek valamit szívesen válaszolok és segítek is, de egyre jobban eluralkodik rajtam azaz érzés, hogy a jóindulatom ellenére sem tudok beilleszkedni, a társaság aktív tagja lenni. Sokszor megkapom, hogy nem tudok alkalmazkodni. Én inkább úgy érzem, hogy nem vagyok képes magamhoz közel engedni az olyan embereket akikről meggyőződésem, hogy csak ártani tudnak, visszahúznak.
Szerintetek küzdjek még vagy hagyjam így a dolgot? Vágjak jópofát és barátkozzak, lenyelve a keserűséget? Félek, hogy ha ilyen maradok akkor soha nem fogok tudni érvényesülni, ugyanakkor tudom, hogyha valaki a birkanyáj után megy akkor soha nem lesz vezető.
Mit tanácsoltok nekem? Szörnyen zavartnak érzem magam :(
válasza:Csak az olyan emberekkel ne foglalkozz, akikrol biztosan tudod, hogy a vesztedet kivanjak. Ha kezd valaki piszkalni, akkor allj ki magadert. Sose vagj jopofat es turj el mindent csak azert, hogy legyenek "barataid", hiszen ok nem igazi baratok.
Valahogy elobbre kell lepni es minden kudarc utan ujrakezdeni. Egyebkent en is hasonlo tipus vagyok.
17\L
válasza:A hozzáállásod ott hibádzik, hogy mindenkitől, akivel kölcsönös a szimpátia köztetek, szeretet vársz. Talán azért, mert magadból indulsz ki - megválogatod és tényleg szereted azokat, akikkel körülveszed magad -, de az ok igazából mindegy. A lényeg, hogy ilyen prekoncepcióval nem mész sokra.
"...ha ilyen maradok akkor soha nem fogok tudni érvényesülni..."
Érvényesülni akkor tudsz, ha kapcsolataid vannak és valamiben eltérsz a többségtől, újat mutatsz.
"Elég sokat csalódtam az emberekben mire tudatosult bennem, hogy legtöbbször a kedvességüknek semmi köze a szeretethez."
Így van. Ha a saját bőrödön is tapasztaltad ezt, akkor miért nem tudatosítod magadban, hogy mi a helyzet és kezdesz alkalmazkodni? A szeretet ritka érzés. Biztos vagyok benne, hogy te sem szeretsz mindenkit, akivel kedves vagy, mert nem is kell.
Bár nem ismerlek, én is inkább egyetértek azokkal, akiktől megkaptad, hogy alkalmazkodnod kellene. Mély érzelmeket vársz mindenki irányából, és akitől ezt nem kapod meg, azzal nem beszélsz, ugyanakkor érvényesülni és vezetővé válni is szeretnél - pedig te magad is látod, hogy ezt a kettőt lehetetlen összeegyeztetni.
Köszönöm szépen!
Pont ilyen válaszokat kérek, amelyek egy kicsit felnyitják a szememet. Szeretném más szemszögéből is látni a dolgokat.
válasza:Fogadj el másokat. Szerintem csak is ez a lényeg. Attól, hogy tolerálsz más embereket és csak úgy simán elbeszélgetsz velük szívesen, még te is jobban fogod érezni magad.
Nem kell közösségi embernek lenned, ha nem vágysz rá, az alkalmazkodás sem erről szól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!