A lányom depresszós. Hogy engedjem el?

1. köpd szemen a tükörképed, amiért depresszióssá TETTED a lányodat!

2. most már mindegy, de én a lányod helyében elmennék a vérbe és látni sem akarnálak egy ideig

3. RÉGES RÉG ki kellett volna venned a suliból, akkor talán nem lenne semmi baja

Rég átvittem volna másik iskolába, most már talán késő hozzá... A lényeg az, hogy ismerd a véleményét, tudd, hogy neki mi lenne jó, ő hogy lenne boldog, és ha ez kivitelezhető, próbáld ahhoz igazítani a sajátod... Tudom, nem könnyű... Továbbá sokat jelent neki, ha valaki meghallgatja, odafigyel rá, ha gond van, próbál neki segíteni. Nem tudom, pszichológushoz jár-e. Ha nem, esetleg felvethetnéd neki ezt a témát, de olyan módon, hogy (és az a fontos, hogy a lelkedben is az legyen, amit mondasz) látod, mennyire nehéz neki, és szeretnéd, ha ez a helyzet javulna, és te nem biztos, hogy tudsz neki olyan segítséget biztosítani, ezért érdemes lenne bepróbálkozni egy jó szakemberrel. Az alatt mit értesz, hogy "nehogy valami hülyeséget csináljon"? A depressziós emberek az esetek legnagyobb százalékában nem közveszélyes pszichopaták (az már egy teljesen más betegség), hanem csak túl sok nehéz dolgot kellett elviselniük, amibe belerokkantak. Ez alapján a mondatod alapján szerintem segítene, ha kicsit megpróbálnád TÉNYLEG megismerni a lányodat, és megbíznál benne, és ki is mutatnád.

Üdvözlettel, egy másik 18 éves depressziós lány.