18 éves fiúk szülei! Hogy viszonyulnátok ahhoz, ha a gyermeketek saját lábra szeretne állni ebben a korban?

Fiam most fog érettségizni. Az eredeti terv az volt, hogy még tanul majd, de egy ideje a fejébe vette, hogy nem tesz emelt szintű érettségit, sem szakirányú képzést, hanem az érettségi után dolgozni megy. Ezt annak érdekében tenné, mert költözést tervezünk messzebbre, ő pedig a barátnője miatt nem szeretne velünk jönni. Azt gondolja, dolgozik és albérletbe fog költözni. A lány még tanul, ő nem költözne vele, így anyagilag a fiamnak kellene helyt állni, egy sima érettségivel.

Anyukám szerint fiamnak igaza van és én vagyok a hibás, hogy ilyen helyzetbe kényszerítem azzal, hogy az ország másik felére költözünk.

Férjem szerint jönnie kell velünk, és kész, nincs más választása. Aztán majd megtalálja itt a helyét, megnyugszik, belátja később, hogy jobb így neki.

Fiam szerint, mivel már nagykorú, éppen hogy betöltötte a 18-at, így azt tesz, amit akar, és ő majd megoldja a dolgait.

Sokat beszélgettünk vele, de mikor ecseteli az elképzeléseit, nyilvánvaló, hogy bár tényleg nagykorú, de gyerekesek, meggondolatlanok az elképzelései. Pl. a legfontosabb neki, hogy mielőbb autója legyen, semmi más nem érdekli, az iskola sem. Úgy érzi, addig ő egy senki, amíg nincs kocsija. /Vennénk neki, ha folytatná a sulit, legalább a technikumot, ami + 1 év, de ezt elutasította/ Szóval autóra gyűjtene az albérlet mellett, mert szerinte ő rögtön találna munkát és keresne akár 120 ezret is, amiből mindenre futná. Viszont mikor nyári munkán volt, azt mondták a munkahelyen, hogy a hozzáállása nem volt elfogadható, zsebre tett kézzel álldogált, mindent a szájába kellett rágni... Vagyis nem érett még a munkára.

És hogy gyorsulási versenyre akar és állítólag szokott járni, emiatt sem akar elköltözni.

Szóval megértem őt, de féltem és attól tartok, fejjel megy a falnak. Távolról még szemmel tartani és segíteni sem fogom tudni. Kényszeríteni meg szerintem nem lehet azzal az indokkal sem, hogy az ő érdeke. De a gyerekem, hogy hagyhatnám szélnek eresztődni?

Szerintetek mi lenne a helyes hozzáállás tőlem, minden téren?