18 éves fiúk szülei! Hogy viszonyulnátok ahhoz, ha a gyermeketek saját lábra szeretne állni ebben a korban?
Fiam most fog érettségizni. Az eredeti terv az volt, hogy még tanul majd, de egy ideje a fejébe vette, hogy nem tesz emelt szintű érettségit, sem szakirányú képzést, hanem az érettségi után dolgozni megy. Ezt annak érdekében tenné, mert költözést tervezünk messzebbre, ő pedig a barátnője miatt nem szeretne velünk jönni. Azt gondolja, dolgozik és albérletbe fog költözni. A lány még tanul, ő nem költözne vele, így anyagilag a fiamnak kellene helyt állni, egy sima érettségivel.
Anyukám szerint fiamnak igaza van és én vagyok a hibás, hogy ilyen helyzetbe kényszerítem azzal, hogy az ország másik felére költözünk.
Férjem szerint jönnie kell velünk, és kész, nincs más választása. Aztán majd megtalálja itt a helyét, megnyugszik, belátja később, hogy jobb így neki.
Fiam szerint, mivel már nagykorú, éppen hogy betöltötte a 18-at, így azt tesz, amit akar, és ő majd megoldja a dolgait.
Sokat beszélgettünk vele, de mikor ecseteli az elképzeléseit, nyilvánvaló, hogy bár tényleg nagykorú, de gyerekesek, meggondolatlanok az elképzelései. Pl. a legfontosabb neki, hogy mielőbb autója legyen, semmi más nem érdekli, az iskola sem. Úgy érzi, addig ő egy senki, amíg nincs kocsija. /Vennénk neki, ha folytatná a sulit, legalább a technikumot, ami + 1 év, de ezt elutasította/ Szóval autóra gyűjtene az albérlet mellett, mert szerinte ő rögtön találna munkát és keresne akár 120 ezret is, amiből mindenre futná. Viszont mikor nyári munkán volt, azt mondták a munkahelyen, hogy a hozzáállása nem volt elfogadható, zsebre tett kézzel álldogált, mindent a szájába kellett rágni... Vagyis nem érett még a munkára.
És hogy gyorsulási versenyre akar és állítólag szokott járni, emiatt sem akar elköltözni.
Szóval megértem őt, de féltem és attól tartok, fejjel megy a falnak. Távolról még szemmel tartani és segíteni sem fogom tudni. Kényszeríteni meg szerintem nem lehet azzal az indokkal sem, hogy az ő érdeke. De a gyerekem, hogy hagyhatnám szélnek eresztődni?
Szerintetek mi lenne a helyes hozzáállás tőlem, minden téren?
Bízz benne, hadd próbálkozzon! :)
Én is 18 vagyok most, hasonló világmegváltó tervekkel ( 2 millió Ft örökségből akarok megyeszékhelyen lakást venni, tanulni és fenntartani magam) :D így leírva tömény baromságnak hangzik, de nekem is itt van, hogy na és, majd megyek tescoba vagy valamerre, olyan nincs, hogy nincs munka. Tanulás mellett. Meg is értem anyumat, hasonlóan félt, mint te a fiadat, annyi talán a különbség, hogy az én munkamorálom az 150%. Nálunk meg ez a baj egyik fele, hogy ilyen szorhalmat-tudást minek pazarolnék el ilyen melókra.
És mérges vagyok rá ilyenkor, és nem akarom, hogy megmondja mi nekem a jó, és hiszek, bízok a jövőben. Anno szerintem ilyen lelkesedéssel mentek a márciusi ifjak is :)
Szóval szerintem távolról fogd a kezét, adj neki tanácsot, azért ne verjék át sehol mert fiatal. Autót már nehányszázezerért vehet, nem kell mindjárt x8-as BMW. :)
Aztán ha valami nem oké, az hamar kiderül úgyis. Akkor meg tök jó lesz, ha mehet hozzátok lakni/tanulni, tapasztalatokkal újrakezdeni:))
Én is hagynám, hadd csinálja. Viszont nem adnék neki anyagi támogatást. Az csak akkor jár, ha odaköltözik hozzátok és tanul tovább.
100%-ig biztos vagyok benne, hogy ha nem adtok neki semmi pénzt pár hétnél tovább nem fogja kihúzni étel nélkül, és utánatok fog menni.
De fontos hogy ne támogassátok. Mert ha jaj az elején adjunk neki egy kicsit, jaj fizessük ki az albiját egy fél évre, stb. hozzáállással csak elodázzátok a problémát. Érettségivel, semmi tapasztalattal és szakképesítéssel ha kap is munkát, a minimálnál többet biztosan nem fog keresni. Abból pedig nem fogja tudni kifizetni az albit és a kaját, nem hogy autó. Aztán a lány is szépen el fogja hagyni, ha napi 12 óra után éhezve nem lesz ereje vele foglalkozni, meg moziba vinni.
A fiad döntése egészen egyszerűen butaság, ahogy te is írtad végtelenül gyerekes. De hadd tapasztalja meg ezt magától.
Számomra ez a legnehezebb momentum, a nehézségekben magára hagyni. Férjem szerint ha folytatja az iskolát, akkor természetesen jár neki a támogatás, de ha a munkát választja, akkor nem. Racionálisan gondolkodva teljesen igazatok van, de az érzelmi részét még helyre kell tennem.
Köszönöm a segítséget :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!